Sokat érhet egy mosoly: a nevetés jótékony egészségügyi hatásai

Kicsit tudományos, de érdekes! :)

A nevetésnek biológiai, érzelmi, gondolkodásbeli és társadalmi összetevői vannak, szabályozása mögött bonyolult agyi mechanizmusok állnak. Egyre több vizsgálat eredménye utal arra, hogy a nevetés - szervezetünkre gyakorolt pozitív hatásai következtében - fontos szereppel bír általános egészségi állapotunk és közérzetünk megőrzésében is. Valóban fogyhatunk azzal, ha vidámak vagyunk és sokat nevetünk? Erősebb lehet a védekezőképessége a kórokozókkal szemben annak, aki általában jókedvű? Mi az oka annak, hogy a rendszeres kacagás jót tesz az ereink állapotának?

Feszültségoldás nevetéssel:
A nevetés legfőbb szerepe, egyben egészségünkre gyakorolt legjelentősebb jótékony hatása a feszültség- és stresszoldás. A kutatók szerint lehetséges, hogy a vidámság egyfajta pajzs a külvilág felé: "boldog állapotban" az agy másképp reagál a különböző ingerekre, és ez által a mindennapi élet apróbb kellemetlenségeinek és terheinek jelentőségét is kisebbíti. Így az emiatt kiváltott élettani reakciók sem válnak olyan súlyossá. Ennek a legfőbb oka az lehet, hogy a nevetés hatására fájdalomcsillapító hatást és örömérzetet okozó hormonok, úgynevezett endorfinok szabadulnak fel jelentősebb mennyiségben, az agyban.

Aktív izommozgás:

A nevetés során ráadásul testünk és arcunk számos izma megfeszül, pulzusunk és vérnyomásunk jelentősen megemelkedik. Emellett légzésünk is gyorsabbá válik, így szöveteink oxigén-, és tápanyagellátása is fokozódik. Egy amerikai vizsgálat szerint az evezőgépen végzett 10 perces edzés hatására elért szívritmusgyorsulás mindössze 1 percnyi kiadós kacagással elérhető. Biokémiai vizsgálatok igazolják továbbá, hogy a humorra fogékonyabb emberek szervezete ellenállóbb a különféle kórokozókkal szemben. A tartós stressz esetén nagyobb mennyiségben termelődő, az immunrendszer működését gátló hormonok - kortizol, dopamin - fokozott lebontása és csökkent képződése révén ugyanis a sokat nevető emberek ellenállóbbak a vírusos és bakteriális fertőzésekre is.

Sok nevetéssel az érszűkület ellen:

A sok nevetés ereink állapotára is jó hatással van. Ennek bizonyítására egy amerikai vizsgálat részeként két videoklipet, egy humorosat, illetve egy felkavaró hangulatút játszottak le 20 egészséges önként jelentkező számára. Mindkét produkció megtekintése után megvizsgálták a résztvevők ereinek működését, különös tekintettel az ereket bélelő hámszövet, az úgynevezett endotélium állapotának alakulására. A vizsgálat eredményei szerint 20 esetből 16-ban a nyugtalanító film megtekintése után jelentősen - átlagosan 35 százalékkal - csökkent a véráramlás ezekben a szövetekben. A mulatságos, nevettető klip végén azonban a 20 vizsgált személyből 19 esetében tapasztalták az érfalakban áramló vér mennyiségének számottevő - átlagosan mintegy 22%-os - növekedését. Az ereket bélelő hámszövet megfelelő állapota alapvető fontosságú az érszűkület kialakulásának megelőzése szempontjából. Az érfal egészségének megőrzése, a vér normális áramlásának fenntartása nagy jelentőséggel bír a szív-és keringési betegségek megelőzésében.

Egyénre szabott nevetés:

Pozitron-emissziós tomográfia (PET) segítségével kimutatták, hogy agyunk homloklebenyének bal oldala elemzi a humoros történet vagy esemény szavait, nyelvi és képi szerkezetét, miközben a jobb oldali lebenyrész felméri a környezeti hatásokat, és csak ezután ítél valamit valóban viccesnek. Ez a folyamat egyénre szabott, hiszen nem mindenki nevet ugyanazon a történeten. Ha a humoros helyzet, szöveg "átment az összes szűrőn" és nevetésre méltónak találtatott, akkor az agynak a motoros mozgásokat irányító részében megtörténik a "kivitelezés".

Napi 15 perc vidámság, évi két kilogramm fogyás.

A koleszterinszint csökkentése táplálkozásunkkal

Megfelelő mennyiségben jelenlévő koleszterin alapvető fontosságú a szervezet anyagcsere-folyamatainak optimális működéséhez, azonban ha a vér koleszterinszintje hosszabb távon meghaladja a normálértéket, akkor érelmeszesedés és más szívbetegségek alakulhatnak ki: Magyarországon a magas koleszterinszint az egyik legjellemzőbb rizikófaktor. Cikkünkben dietetikus szerzőnk segítségével tekintjük át a magas koleszterinszint étrendi csökkentésének lehetőségeit: mit együnk és milyen ételeket kerüljünk, ha csökkenteni szeretnénk a koleszterinszintünket?

A koleszterin élettani szerepe
A koleszterin a zsírok (lipidek) közé tartozó szerves vegyület, amely bizonyos mennyiségben nélkülözhetetlen a szervezet ideális működéséhez: a koleszterin feladata a sejtmembrán rugalmasságának, képlékenységének megtartása, ezen kívül a mellékvese- és a nemi hormonok is elsősorban koleszterinből képződnek. A koleszterin megtalálható a vitaminokban és a máj által termelt epesavakban is, a szervezetből pedig a bélbe kerülő epefolyadék útján a salakanyagokkal együtt távozik. A szervezetünkben lévő koleszterin két fő forrásból származik: egy részét táplálékunkkal fogyasztjuk el (ezt nevezzük exogén felvételnek), másik részét pedig saját szervezetünk szintetizálja (endogén termelés). Magyarországon rendkívül magas az elfogyasztott állati eredetű zsiradék mennyisége, és ezzel együtt a koleszterinfelvétel is: sok ember étrendje naponta akár 500-700 mg koleszterint tartalmazhat, az ideális mennyiség azonban csak 300 mg, vagy ennél kevesebb lenne.

Ha a szükségesnél több koleszterin van szervezetünkben, ami már nem szükséges az optimális működéshez, akkor megemelkedik a szérum-koleszterinszint, a felesleg pedig lerakódik az érfalakon és szűkíti az ereket: ennek következtében különféle szív- és érrendszeri betegségek, hosszabb távon pedig szívinfarktus alakulhat ki.

A vérszérum koleszterinszintje

A koleszterinszintet kétféleképpen lehet csökkenteni: egyrészt étrendünk koleszterintartalmának csökkentésével, másrészt a belső termelés visszaszorításával, gyógyszeres kezelés segítségével. A vérszérum koleszterinszintje egyénenként eltérő mértékben, széles határok között mozoghat: az esetek kisebb részében kb. 8%-os, a legtöbb esetben viszont akár 15-20% körüli koleszterinszint-csökkenés is elérhető a diétával.

A több évtizedes tapasztalatok alapján elmondható, hogy a szigorú koleszterinszegény diétára az emberek legnagyobb többsége jól reagál: csökken a koleszterinszint és megállítható, illetve lassítható az erek meszesedésének folyamata (plakk-képződés), sőt egyes esetekben a plakkok számának csökkenése is megfigyelhető. A koleszterinszint csökkentését célzó diéta egyes esetekben - például ha a magas koleszterinszint veleszületett genetikai hajlam következtében alakult ki - önmagában nem tekinthető elég hatékonynak. Ha kevesebb koleszterint fogyasztunk, akkor megnőhet a szervezet által termelt koleszterin mennyisége, így pusztán az étrendi kezeléssel mégsem előzhető meg az érelmeszesedés kialakulása: ilyenkor gyógyszeres kezelés is szükséges lehet.

Normál súlyú és sovány embereknek is lehet emelkedett, vagy kórosan magas a koleszterinszintje. Ezt okozhatja a helytelen életmód, az alkoholbetegség, a dohányzás és a kevés mozgás: ilyenkor életmódváltásra, koleszterinszegény diétára és gyógyszeres kezelésre van szükség. Megfelelő életmód esetén az örökletes hajlam játszhatja a fő szerepet a magas koleszterinszint kialakulásában, de a gyógyszeres kezelést a védő hatású HDL koleszterinszint növelése érdekében ebben az esetben is javasolt kiegészíteni naponta 300 milligrammnyi koleszterin elfogyasztásával, illetve rendszeres testmozgással. (A koleszterin a vérben főleg két fehérjéhez kötődve szállítódik: az egyik az ún. alacsony sűrűségű lipoprotein (Low Density Lipoprotein; LDL), a másik pedig a magas sűrűségű lipoprotein (High Density Lipoprotein; HDL). Az LDL az érfalhoz kötődik és elősegíti a plakk-képződést, a HDL ezzel szemben eltávolítja a vérből a koleszterint, akadályozva ezzel az érelmeszesedés folyamatát.)

Egészségünk megőrzése és a szövődmények kialakulásának csökkentése érdekében javasolt, hogy évente egy alkalommal ellenőriztessük koleszterinszintünket.

Mit tehetünk koleszterinszintünk csökkentése érdekében?

• Az állati eredetű zsírok (telített zsírsavak fogyasztásának) csökkentése: 5,2 mmol/l értéknél a zsírfelvétel a napi energiaszükséglet 30 százalékánál ne legyen több. A telített és telítetlen zsírsavak aránya 1:1. 6,6-7,8 mmol/l értéknél a napi energiaszükséglet 25 százaléka legyen a zsírfelvétel. A telített zsírsavak mennyisége 7 százalék, az egyszeresen telítetleneké 13-15 százalék, a többszörösen telítetleneké pedig 8 százalék. 7,8 mmol/l felett a napi energiaszükséglet 20 százalékát fedezzük zsírfelvétellel, a telített zsírsavak mennyiségének további csökkentésével. Ezt olíva- és egyéb növényi eredetű olajok fogyasztásával érhetjük el.
• A koleszterinfogyasztás csökkentése: 5,2-6,5 mmol/l értéknél napi 300 mg. 6,6-7,8 mmol/l esetén napi 200 mg. 7,8 mmol/l felett igyekezzünk visszaszorítani napi kb. 150 mg-ra. Állati eredetű zsírokat ne használjunk az ételkészítéshez, helyettesítsük növényi olajokkal. Kevesebb, magas fehérjetartalmú sovány húst (csirke, pulyka, borjú, bárány, marhahús) és felvágottat tervezzünk étrendünkbe, naponta kb. 10 dkg-ot. Együnk tengeri halat hetente háromszor, egyszeri adag 15 dkg.
• Az egyszerű cukrok használatának csökkentése: helyezzük előtérbe az összetett szénhidrátok fogyasztását. Az étrend elsősorban zöldséget, gyümölcsöt, főzelékféléket, teljes kiőrlésű gabonából készült termékeket, durum lisztet és ebből készült tésztát tartalmazzon.
• Az élelmi rostok fogyasztásának növelése és naponta 2-3 liter folyadék ivása: a rostok a folyadék hatására megduzzadnak, megkötik az epesavakban lévő koleszterint, segítik a felesleges mennyiség kiürülését. A napi étrend minél többet tartalmazzon a nagy rosttartalmú és koleszterinmentes zöldségekből, főzelékfélékből és gyümölcsökből.
• Túlsúly esetén energiaszegény étrend, fogyókúra: a napi energiaszükséglet 20-25 kcal/tttkg, ami egy 90 kg-os felnőtt esetében 1800-2200 kcal/nap fogyasztást jelent.
• Az alkoholfogyasztás kerülése: esetenként 1-2 dl vörös bor.
• Rendszeres testmozgás: naponta minimum fél óra, ami növeli a "védő", HDL-koleszterinszintet.

Fogyasztásra javasolt nyersanyagok

Zöldségek, főzelékfélék, szárazhüvelyesek: brokkoli, burgonya, cukkini, fejes saláta, gombák, karalábé, karfiol, kel-, fejes és lilakáposzta, kelbimbó, kínai kel, kukorica, padlizsán, paradicsom, paraj, patisszon, petrezselyemgyökér, póréhagyma, retek, sárgarépa, sóska, spárga, szója, tök, uborka, újhagyma, vöröshagyma, zeller, zöldbab, zöldborsó, zöldpaprika. Normál testsúlyúak szárazhüvelyeseket is fogyaszthatnak.

Gyümölcsök, olajos magvak: alma, birsalma, körte, egres, eper, málna, szeder, ribizli, meggy, cseresznye, őszibarack, kajszibarack, szilva, naspolya, citrom, narancs, mandarin, grapefruit, kivi. Normál testsúly esetén banán, naspolya, szőlő. Dió, mogyoró, mandula, tökmag, pisztácia, mák.

Gabona-, sütő-, és tésztaipari termékek: magas kiőrlésű lisztből készült kenyerek és péksütemények, szójás kenyér, száraztészták, árpagyöngy, hajdina, köles, száraztészták, búzakorpa, zabkorpa, zabpehely, búzacsíra, durum lisztből (tojás nélküli) készült száraztészták, barnarizs, barna rizs, hamlet, abonett.

Tej, tejtermékek: 1,5 százalékos tej, 12 százalékos tejföl, joghurt, kefir, aludttej, félzsíros és sovány túró, 20 százalék alatti zsírtartalmú sajtok (pl. Trappista).

Húsok, húskészítmények: sovány sertés comb és karaj, marha hátszín és felsál, bárány, borjú, csirke, pulyka bőr nélkül, vadhúsok, a halak közül az édesvízi busa és harcsa, a hideg tengeri halak közül, pl. hering, makréla, szardínia, lazac, stb. 20 százalék alatti zsírtartalmú felvágottak (sonkafélék, virsli, zalai, aszpikos készítmények, baromfifelvágottak. Házilag, sovány húsból, vagy felvágottból készített húskrémek.

Tojás: Tojásfehérje, egész tojásból hetente 2-3 db. Ha ételkészítéshez, (finom habaráshoz, piskóta sütéséhez) is használjuk, akkor heti 1-2 db. teljes mértékben nem kell kihagyni fogyasztását, mert előnyös a zsírsav összetétele és nagy a vitamin és az ásványi anyag tartalma.

Zsiradékok: növényi olajok, például napraforgó, olíva, repce, kukorica, szója stb., margarinok (pl. szívbarát, light).

Édességek: házilag készített sütemények gyümölccsel, sovány túróval töltve, palacsinta.

Folyadékok: ásványvíz, világosra főzött fekete, vagy zöld tea, gyümölcslevek, legfeljebb napi 1 dl minőségi vörös bor (rosé bor).

Ételkészítési módok: zsírszegény sütési módok teflonban, alufóliában, cserépedényben, párolás, főzés. A sűrítés történhet száraz rántással, egyszerű és kefires, vagy joghurtos habarással, hintéssel. Az ételek lazításához legmegfelelőbb a barna rizs, zabpehely, zabkorpa, búzakorpa, tojásfehérje. Ízesítéshez túlsúly esetén mesterséges édesítőszert lehet használni.

Ételcsoportok: zöldség- és gyümölcslevesek (egyszerű habarással, vagy száraz rántással), sovány húsok és halak főzve, párolva, zsírszegényen sütve, zöldséggel töltve. Lengyeles zöldségfélék, töltött és rakott zöldségek, főtt burgonya, párolt zöldséges rizs, ecetes, vagy kefires saláták, szívbarát majonéz. Gyümölcs és zöldség levek, zsírszegény tejjel, limonádéval, vagy vízzel készített turmixok, italok.

Fogyasztásra nem javasolt nyersanyagok


Zöldségek, főzelékfélék, szárazhüvelyesek: túlsúlyos betegeknek szárazbab, sárgaborsó, lencse.

Gyümölcsök, olajos magvak: túlsúly estén banán.

Gabona-, sütő-, és tésztaipari termékek: sok zsiradékkal készített finom pékáruk, pl. pogácsafélék, kakaós csiga, rétesek, stb.

Tej, tejtermékek: 20 százalék zsírtartalmú tejföl, 20 százalék feletti zsírtartalmú sajtok, tejszín, nagyobb mennyiségű vaj. Túlsúlyosaknak nem ajánlott a cukorral készült tejtermékek, tejdesszertek.

Húsok, húskészítmények: zsíros és félzsíros sertés és marhahús, kacsa, liba, belsőségek, májas készítmények, szalámik (pl. téli szalámi), kolbászok, hurkák, zsíros felvágottak (pl. disznósajt, olasz, stb.)

Tojás: hetente 2-3 darabnál több.

Zsiradékok: sertés-, liba-, kacsazsír, tepertő, szalonna, nagy mennyiségű vaj.

Édességek: zsírdús kekszek, nápolyik, parfé, tejszínes fagylalt, csokoládé.

Folyadékok: alkoholos italok, túlsúly esetén cukrozott üdítők.

Nógrádi Katalin
dietetikus cikke

Fogyókúra bélbaktériumokkal: jövőbeli terápiás lehetőségek

Hogy a tudósok, miket meg nem figyelnek? :)


A bélbaktériumok szerepet játszanak a testsúly szabályozásában, így elképzelhető, hogy mesterséges módosításuk egy nap akár a kóros elhízás egyik terápiájaként is működhetne - állítják állatkísérletes vizsgálatokra hivatkozva az arizonai Mayo Klinika kutatói.
Régóta ismert, hogy ha valaki több kalóriát fogyaszt, mint amennyit a hétköznapi tevékenységek révén és aktív testmozgással eléget, akkor hízásnak indul. Ám ma, amikor minden harmadik amerikai felnőtt elhízott, a kutatók próbálnak más faktorokat is azonosítani, amelyek befolyásolják, mennyire könnyen szed fel valaki felesleges kilókat, és mennyire nehezen szabadul meg tőlük. A Mayo Klinika áprilisi hírlevelében John DiBaise és az Arizonai Egyetemen dolgozó kollégái olyan vizsgálatokról számoltak be, amelyek a bélcsatornában élő baktériumok működése és a testsúlyszabályozás összefüggéseit vizsgálták.

A bélflórát alkotó baktériumok különböző feladatokat látnak el: ezek a “barátságos" mikrobák segítenek a gazdaszervezet által elfogyasztott táplálékból kinyerni és eltárolni az energiát, valamint tápanyagokat biztosítanak az új baktériumok létrehozásához, amelyek folytatják ezt a munkát. A szerzők által idézett egyik tanulmányban azt találták, hogy steril környezetben tenyésztett, csíramentes egerekben, amelyekben nem élnek bélbaktériumok, a testzsír aránya statisztikailag kimutatható mértékben alacsonyabb volt, mint a hagyományos körülmények között tartott kontroll egerekben, annak ellenére, hogy a csíramentes egerek több táplálékot fogyasztottak. Amikor ugyanez a kutatócsoport bélbaktériumokat ültetett át a kontroll egerekből a csíramentes egerekbe, a csíramentes egerek testzsírjának mennyisége két héten belül 60 százalékkal nőtt, anélkül, hogy bármennyivel is több táplálékot fogyasztottak volna, vagy változott volna az energiafelhasználásuk.

Egy másik állatkísérletes vizsgálat azt mutatta, hogy az elhízott egerek ürülékének kisebb az energiatartalma és nagyobb mennyiségű erjedési végtermék található benne, mint a kontroll egerekében. A kutatók ebből arra következtettek, hogy az elhízott egerek bélbaktériumai különböznek a sovány egerekétől és ennek köszönhetően több kalóriát képesek kinyerni a megemésztett táplálékból. Ez pedig felveti annak lehetőségét, hogy a bélflóra manipulációjával be lehet avatkozni az energiaforgalomba, akár emberekben is - állítja DiBaise.

Bár az ember esetében kevesebb információ áll rendelkezésre a bélbaktériumok és az elhízás közti kapcsolatról a szerzők ezzel kapcsolatos adatokkal is szolgálnak. Az egyik vizsgálatban 12 elhízott páciens vett részt, akik egy egyéves fogyókúrás programba kezdtek. A résztvevők egyik csoportja zsírszegény, a másik szénhidrátszegény diétát kapott. A kutatók részletesen elemezték a résztvevők székletmintáiban található baktériumok típusát és számát a diéta megkezdése előtt és után, és határozott különbségeket figyeltek meg az egy év alatt lefogyott és a továbbra is elhízott résztvevők közt.

Egy negyedik tanulmányban gyerekeket vizsgáltak születésüktől 7 éves korukig, és elemezték a 6 hónapos és 12 hónapos korukban gyűjtött székletmintáikat. A 7 éves korukban normál súlyú gyerekek mintáiban egészen más baktériumokat azonosítottak, mint a túlsúlyos-elhízott gyerekekéiben, ami arra utal, hogy a bélflóra összetételében kimutatható különbségek hamarabb alakulnak ki, mint az elhízás.

DiBaise szerint sokkal több kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy tisztázni lehessen a bélflóra összetétele és az elhízás közti kapcsolatot. Elsősorban azt kellene egyértelműen demonstrálni, hogy a kövér és a sovány emberek bélflórája közt megfigyelhető különbség a súlykülönbség oka-e vagy következménye. Amennyiben sikerül igazolni, hogy a baktériumflóra változása fogyást idézhet elő, klinikai vizsgálatokban kellene feltárni, hogy emberekben is kivitelezhető és biztonságos-e a bélflóra módosítása.

Noha a megfelelő étrendet és testmozgást nyilván nem helyettesítheti, a bélflóra manipulálása a jövőben egy új, kevés mellékhatással fenyegető terápiát jelenthetne a kóros elhízás kezelésére.

Azonnali egészségjavulást hoz a dohányzás abbahagyása

Újabb érdekes tanulmány!!!

A bostoni Harvard Egyetem orvosi karának kutatói egy korábbi, átfogó egészségügyi vizsgálatsorozat eredményeit elemezve azt találták, hogy a dohányzás abbahagyása csaknem azonnali egészségjavulással jár: öt éven belül 13%-kal csökkent a különféle betegségek által okozott halálesetek száma azoknál a nőknél, akik képesek voltak feladni szenvedélyüket.
Stacey Kenfield és munkatársai a Journal of the American Medical Association című folyóiratban tették közzé új tanulmányukat, amelyet az USA tizenegy államában 1976 óta folyó, Nurses Health Study elnevezésű felmérés eredményeinek elemzése alapján készítettek. Az említett felmérésben több mint 120 000, 30 és 55 év közötti amerikai nő egészségi állapotát és életmódbeli körülményeit követték nyomon kérdőíves módszerrel és kétévente megismételt általános egészségügyi vizsgálatokkal. A vizsgálati módszer lehetővé tette a kutatók számára, hogy az életmódbeli tényezőket érintő kérdésekre adott válaszokat hozzárendeljék a részvevők általános egészségi állapotának romlásához vagy javulásához, illetve az időközben bekövetkezett halálesetek okaihoz.

A 104 519 részvevőről 1980 és 2004 között felvett adatok elemzése megerősítette azt a már eddig is igen jól ismert tényt, hogy a dohányzás számos súlyos betegség első számú kiváltó okának tekinthető; a felmérés ideje alatt mindvégig dohányzó nők haláleseteinek 64%-át lehetett kapcsolatba hozni a káros szokással, míg a korábban dohányzó, de később egészségesebb életmódra váltó nők körében ez az arány már csak 28%-os volt. Azoknál, akik naponta átlagosan 35 szálnál több cigarettát szívtak el a felmérés ideje alatt, 115-ször nagyobb eséllyel alakult ki krónikus hörghurut vagy tüdőtágulás, a tüdőrák kialakulásának esélye pedig a negyvenszeresére emelkedett a nemdohányzókhoz viszonyítva.

A felmérés további eredményei valódi motivációt jelenthetnek azok számára, akik fel szeretnének hagyni a dohányzással: az adatokból egyértelműen látszik, hogy a cigarettázás elhagyása szinte azonnali javulást eredményez a későbbi betegségek megjelenésének kockázatait tekintve. A szívkoszorúér-betegség esetében az esetek 61%-ban a dohányzás mellőzésének volt köszönhető az öt éven belüli kockázatcsökkenés, míg a szélütés (stroke) esetén ez az érték 42%-kal, a tüdőráknál pedig 21%-al mérsékelte a későbbi megbetegedések valószínűségét. Az adatokból az is világosan látszott, hogy minél későbbi életkorban kezd el dohányozni valaki, annál kisebb eséllyel betegszik meg vagy halálozik el a leggyakoribb kórokokból kifolyólag: azoknál a nőknél, akik 17 évesen gyújtottak rá először, 22%-kal nőtt a tanulmány ideje alatt bekövetkező halálesetek valószínűsége azokhoz képest, akik 26 évesen, vagy még később kezdtek cigarettázni.

Itt a pollenszezon

Itt a tavasz, nyílnak a barkás növények, egyre több időt töltünk a szabadban. A természet ébredése sokaknak tüsszögést, orrfolyást és szemviszketést jelent: a langyos tavaszi szellő polleneket hoz. Cikkünkben allergológus szakértő segítségével tekintjük át, hogy mit tehetünk az allergiás tünetek mérséklése érdekében.
Közeleg a pollenszezon, de még van idő felkészülni

Február végén, március elején megjelennek a levegőben a korai fapollenek. Ettől kezdve ősz végéig folyamatosan számolni kell a szezonális virágporokkal. Az allergiás náthától szenvedők tüsszögnek, eldugul és folyik az orruk. Panaszaikat gyakran kötőhártya-gyulladás, szemviszketés, könnyezés kíséri.

Évről évre nő a légúti allergiában szenvedők száma. Ennek több oka van, például környezetünk és életmódunk gyors változása, a fokozódó légszennyeződés, valamint genetikai okok. A hatékony kezelés alapfeltétele a kiváltó okok minél pontosabb, minél korábbi tisztázása, és ennek birtokában a legmegfelelőbb kezelés megválasztása. (Az allergiás nátha egyébként egész éven át okozhat panaszokat, ilyenkor háziporatka, állatszőr vagy gombaspóra áll a háttérben.)

A szezonális panaszok pollenekhez kötöttek. Egyre gyakoribb jelenség, hogy az első szezonban a beteg a parlagfű pollenszórási időszakában, augusztus-október között panaszos, de a következő évben a tünetek már korábban, tavasszal-nyár elején jelentkeznek. A pollenallergia sokszor kezdődik fiatal korban, de egyre sűrűbben találkozunk felnőtt, sőt idős korban fellépő tünetekkel is.

Akinél már tisztázott a kiváltó ok, vagyis az allergén, azoknak célszerű figyelnie a pollenjelentést, és a korábban sikerrel használt gyógyszereket már a tünetek várható kezdete előtt beszerezni. Akinek tünete volt a tavalyi tavaszi-nyári-őszi időszakban, azoknak a megfelelő kezelés hiányában várhatóan idén is panaszai jelentkeznek. A hatékony kezelés alapfeltétele az alapos kivizsgálás, mely allergológiai és fül-orr-gégészeti vizsgálatot jelent.

Kivizsgálás

Fontos az orrkagylók, az orrsövény teljesen fájdalmatlan, műszeres vizsgálata, hogy az esetleges anatómiai eltéréseket, orrsövényferdülést, orrpolipokat diagnosztizálják. Ezek az állapotok az allergiás nátha kezelését jelentősen befolyásolhatják.
Az allergológiai vizsgálat lehet bőrteszt vagy vérből végzett ellenanyag-vizsgálat. A bőrteszt elvégzése tünetmentes állapotban, a pollenszezon kezdete előtt javasolt. A vizsgálat gyors és fájdalmatlan, 20 percet vesz igénybe. Az alkaron ejtett kis karcolásokon keresztül juttatják be az allegiát okozó, gyárilag előállított, tisztított allergén rendkívül kis mennyiségét a bőr rétegeibe. Az allergiát kis csalángöb igazolja: az ily módon tisztázott allergia célzottan, hatékonyan kezelhető.

Kezelés

A korszerű tüneti terápia a helyi hatású szteroid orrspray és a hisztamin-felszabadulást csökkentő gyógyszer kombinációja. Ez tartós használat esetén sem okoz kellemetlen mellékhatásokat. Kerülni kell a csak ideig-óráig segítő tartós érszűkítő orrcseppek használatát, mely nehezen visszafordítható elváltozásokat okoz az orrnyálkahártyán. Szükség esetén a kezelést allergiaellenes szemcseppel is kiegészíthetjük.

Az egyetlen, az allergiát, mint okot megszüntető kezelés az immunterápia. Ennek során megváltozik a szervezet immunválasza az adott allergénnel szemben. A több éven át tartó injekciós, tablettás vagy cseppkezelés végére a korábbi allergiás reakciót már nem váltja ki az allergén.

Célszerű ismerni az adott pollennel úgynevezett keresztreakciót adó zöldség- és gyümölcsféléket, melyek allergénszerkezete hasonló, és az arra érzékenyeknél szintén panaszokat okoz. Ilyen a kora tavaszi pollenek közül a nyírfapollen mogyoróval, almával, cseresznyével, köménnyel, kaporral vagy az őszibarackkal alkotott keresztreakciója.

A gyógyszeres tüneti terápia mellett meg kell említeni néhány eredményes alternatív kiegészítő kezelést is. Az akupunktúra, a sókamra-kezelés és a rendszeres fiziológiás sóoldatos orröblítés rövid távon jelentősen mérsékli a panaszokat, így esetenként a gyógyszeres kezelés is elkerülhető. Valamint homeopátiás készítményekkel is nagyon jól karbantarthatók a tünetek.

Megszűnnek a tünetek, ha sikerül allergénmentes környezetben tartózkodni, bár ez a pollenek esetében nehezen megoldható. Segít a naponkénti esti hajmosás a megtapadt pollenek eltávolítására, a zárt ablak mellett autózás, légkondicionálónál a pollenszűrő használata, az orrnyálkahártyát bevonó gél használata.

A megfelelően megválasztott kezelés mellett a betegek jelentős csoportjánál panasz- és tünetmentesség érhető el, így a szabadban töltött idő, a kerti munka vagy a szabadtéri sport az állandó panaszok helyett végül ismét kikapcsolódást és felüdülést jelenthet számunkra.
Dr. Augusztinovicz Monika
fül-orr-gégész, allergológus

Új irányelvek a csontritkulás kezelésében: a férfiak is veszélyeztetettek

Na már ebben sem különböznek a pasik tőlünk! :)


Az amerikai Nemzeti Oszteoporózis Alapítvány által kibocsátott legújabb kezelési irányelvek szerint nemcsak a nőknek ajánlott elmenni csontsűrűségmérésre, hanem a hetven év feletti férfiaknak is. A kezdetben tünetmentes betegséget hazánkban is elsősorban az érintettek magas száma teszi fontossá: a csontritkulás Magyarországon 900 000 embert érint.

A nemrég közzétett új irányelv kiemeli, hogy a csontritkulás (oszteoporózis) nemcsak az idős, ősz hölgyeket érinti, hiszen ebben a korban már mindkét nem veszélyben lehet: a korábbi irányelvekhez képest a legfontosabb változás, hogy a csontsűrűség mérése férfiak esetében 70, nőknél pedig 65 év felett vált ajánlottá. Egyéb rizikófaktorok - például korábbi törés, a szülőket érintő csípőtáji törés, ízületi gyulladás (rheumatoid arthritis) jelenléte, dohányzás, napi három egységet (8-10 gramm) meghaladó alkoholfogyasztás, illetve a glükokortikoid típusú gyulladáscsökkentő gyógyszerek hosszabb távú szedése - fennállása esetén ez az életkori ajánlás természetesen korábbra tolódik. A csontsűrűségmérés többszörösen módosított hazai szabályozásában az utolsó rendelet 2007 szeptemberében látott napvilágot. Pozitív fejlemény, hogy a gyógyszert szedő betegek esetében visszaállították az évenként ismételhető csontsűrűségmérés lehetőségét, melyet azonban az eddig végezhető gerinc- és csípőtáji mérés helyett már csak egy mérési ponton finanszíroz az Egészségbiztosító Pénztár.
A legfrissebb irányelvben a nők számára is újdonságot jelent, hogy egy új számítógépes mérőprogram a csontsűrűségen kívül egyéb rizikófaktorokat - például a családtagok körében előfordult csípőtáji törések gyakorisága - is figyelembe vesz az elkövetkezendő években bekövetkező csonttörések valószínűségének kiszámításakor. Az Egészségügyi Világszervezet FRAX névre keresztelt kalkulátora segítheti az orvosokat annak eldöntésében, hogy szükség van-e kezelésre, vagy elég visszajönni kontrollvizsgálatra néhány éven belül. A programmal a negyven év felettiek körében egyszerűen kiszámítható a 10 éven belül bekövetkező csípőtáji, csukló- vagy csigolyatörések esélye, függetlenül attól, hogy a használónak volt-e már csontritkulása, avagy sem (a kalkulátor hiányossága, hogy jelenleg csak kilenc ország lakosainak adatait tartalmazza, és egyelőre a magyar adatok sem találhatóak meg benne). A rizikó kiszámításakor a program egyaránt figyelembe veszi az étrendet, a testmozgást és a napon töltött átlagos időmennyiséget (ez utóbbira a D-vitamin-ellátottság becslése miatt van szükség). "A kalkulátorral történő előzetes kockázatfelmérést követően elég lenne csak azokat kezelni, akiknek valóban szükségük van rá, a többieket pedig meg lehetne nyugtatni, hogy néhány évig vélhetően még nem kell számítaniuk a csontritkulás megjelenésére" - nyilatkozta Dr. Ethel Siris, a Columbia Egyetem orvosa és a Nemzeti Oszteoporózis Alapítvány elnöke.
A csípőtáji töréseket - a csontritkulás legrettegettebb szövődményét - már évek óta vizsgáló Dr. Jay Magaziner szerint egyre inkább felismerjük, hogy a férfiak is veszélyeztetettek. "Ne értsük félre, természetesen még mindig a menopauzán átesett nők tartoznak a legnagyobb rizikójú csoportba, ám a csípőtáji törések nagyjából egynegyede a férfiakat érinti, és mivel az emberek egyre tovább élnek, egyre több a veszélyes törések száma" - foglalta össze Dr. Magaziner az Amerikai Ortopédsebészek Társaságának nemrég megrendezett éves konferenciáján. A csontvesztés miatti törések fele sajnos olyan betegeket érint, akiknél a csontvesztés mértéke még nem éri el a csontritkulás diagnózisához szükséges értéket, ez pedig hamis nyugalmat ad nekik. Ezt az átmeneti állapotot nevezik csonthiányos állapotnak, idegen szóval oszteopéniának: összehasonlításképpen, az Egyesült Államokban a jelenlegi becslések alapján nagyjából 10 millióan szenvednek csontritkulásban, az oszteopéniások száma azonban akár a 34 milliót is elérheti.

Magyarországon ma 600 000 nő és 300 000 férfi szenved ebben a betegségben: a csontritkulás miatt évente körülbelül 90 000 törés következik be, melyek közül a leggyakoribb a csukló, a csigolyák, a felkar és a csípő törése. A csípőcsontok törése (például combnyaktörés) különösen az időseknél veszélyes, mert a gyógyulási folyamat hosszas fekvést igényel és fél éven belül a betegek nagyjából egyharmada életét veszti.

A zsíros ételek és a mozgáshiány megterhelik a májat

Egy svéd kutatócsoport nemrég tette közzé az egészségtelen életmód májra gyakorolt hatásait vizsgáló új tanulmányának eredményeit: a felmérésben 18 egészséges egyetemistát kértek meg rá, hogy a vizsgálat ideje alatt kizárólag gyorséttermi ételeket fogyasszanak és emellett folytassanak mozgásszegény életmódot. Zsírmáj ugyan nem alakult ki a résztvevőknél, de az egyik májenzim szintje gyors emelkedést mutatott, ami utalhat a máj károsodására.

Fredrik Nystrom (Sweden’s University Hospital of Linkoping) és munkatársai a Gut című folyóirat 2008 februári számának online változatában ismertették tanulmányukat, amelyben az egészségtelen életmód - helytelen táplálkozás és mozgásszegény életvitel - májra és az elhízás ütemére gyakorolt hatásait vizsgálták. A kutatócsoport 18 egészséges, a vizsgálat kezdetekor még vékony egyetemi hallgatót kért meg rá, hogy a vizsgálat érdekében tudatosan "hízlalják fel" magukat: a cél az volt, hogy a felmérés egyhónapos ideje alatt 5-15%-os testsúlynövekedést érjenek el, melynek érdekében naponta legalább kétszer valamelyik gyorsétteremben étkeztek és emellett nem végeztek semmilyen, napi rendszerességű testmozgást. A gyorséttermi menü a vizsgálati alanyok esetében főleg hamburgerből és más olyan ételekből állt, amelyek nagy mennyiségben tartalmaztak állati eredetű telített zsírokat.

Ahogyan várható volt, az alanyok súlya növekedett (átlagosan 6,35 kilogrammal), derekuk átmérője szintén nőtt (átlagosan 6,6 centiméterrel), zsírszöveteik mennyisége pedig 3,7%-kal emelkedett. Mivel a vizsgálat fő célja a máj működésének vizsgálata volt, a kutatók a felmérés ideje alatt vérmintákat is vettek a résztvevőktől, amelyben meghatározták a különféle májenzimek mennyiségét: a mérések azt mutatták, hogy az alanin-amilotranszferáz (ALT) nevű enzim szintje már az első héten is lényeges emelkedést mutatott, amit az orvosok a máj károsodására utaló egyik jelzésként tartanak számon - olvasható a WebMD híroldalán. Hozzá kell tenni, hogy a többi enzimteszt eredménye alapján egyértelmű volt, hogy a vizsgálati alanyok többségénél ennyi idő alatt még nem alakult ki zsírmáj.

A vizsgálatból nem derült ki, hogy melyik életmódbeli tényező a károsabb: a mozgásszegény életvitel vagy az egészségtelen táplálkozás. Az a következtetés azonban levonható az eredményekből, hogy ha egy betegnél a normálisnál magasabb az alanin-amilotranszferáz szintje, akkor az okok feltárása során az orvosnak nemcsak az alkoholfogyasztási szokásokról, hanem az általános étkezési szokásairól is érdemes megkérdeznie betegét.