Sokat érhet egy mosoly: a nevetés jótékony egészségügyi hatásai

Kicsit tudományos, de érdekes! :)

A nevetésnek biológiai, érzelmi, gondolkodásbeli és társadalmi összetevői vannak, szabályozása mögött bonyolult agyi mechanizmusok állnak. Egyre több vizsgálat eredménye utal arra, hogy a nevetés - szervezetünkre gyakorolt pozitív hatásai következtében - fontos szereppel bír általános egészségi állapotunk és közérzetünk megőrzésében is. Valóban fogyhatunk azzal, ha vidámak vagyunk és sokat nevetünk? Erősebb lehet a védekezőképessége a kórokozókkal szemben annak, aki általában jókedvű? Mi az oka annak, hogy a rendszeres kacagás jót tesz az ereink állapotának?

Feszültségoldás nevetéssel:
A nevetés legfőbb szerepe, egyben egészségünkre gyakorolt legjelentősebb jótékony hatása a feszültség- és stresszoldás. A kutatók szerint lehetséges, hogy a vidámság egyfajta pajzs a külvilág felé: "boldog állapotban" az agy másképp reagál a különböző ingerekre, és ez által a mindennapi élet apróbb kellemetlenségeinek és terheinek jelentőségét is kisebbíti. Így az emiatt kiváltott élettani reakciók sem válnak olyan súlyossá. Ennek a legfőbb oka az lehet, hogy a nevetés hatására fájdalomcsillapító hatást és örömérzetet okozó hormonok, úgynevezett endorfinok szabadulnak fel jelentősebb mennyiségben, az agyban.

Aktív izommozgás:

A nevetés során ráadásul testünk és arcunk számos izma megfeszül, pulzusunk és vérnyomásunk jelentősen megemelkedik. Emellett légzésünk is gyorsabbá válik, így szöveteink oxigén-, és tápanyagellátása is fokozódik. Egy amerikai vizsgálat szerint az evezőgépen végzett 10 perces edzés hatására elért szívritmusgyorsulás mindössze 1 percnyi kiadós kacagással elérhető. Biokémiai vizsgálatok igazolják továbbá, hogy a humorra fogékonyabb emberek szervezete ellenállóbb a különféle kórokozókkal szemben. A tartós stressz esetén nagyobb mennyiségben termelődő, az immunrendszer működését gátló hormonok - kortizol, dopamin - fokozott lebontása és csökkent képződése révén ugyanis a sokat nevető emberek ellenállóbbak a vírusos és bakteriális fertőzésekre is.

Sok nevetéssel az érszűkület ellen:

A sok nevetés ereink állapotára is jó hatással van. Ennek bizonyítására egy amerikai vizsgálat részeként két videoklipet, egy humorosat, illetve egy felkavaró hangulatút játszottak le 20 egészséges önként jelentkező számára. Mindkét produkció megtekintése után megvizsgálták a résztvevők ereinek működését, különös tekintettel az ereket bélelő hámszövet, az úgynevezett endotélium állapotának alakulására. A vizsgálat eredményei szerint 20 esetből 16-ban a nyugtalanító film megtekintése után jelentősen - átlagosan 35 százalékkal - csökkent a véráramlás ezekben a szövetekben. A mulatságos, nevettető klip végén azonban a 20 vizsgált személyből 19 esetében tapasztalták az érfalakban áramló vér mennyiségének számottevő - átlagosan mintegy 22%-os - növekedését. Az ereket bélelő hámszövet megfelelő állapota alapvető fontosságú az érszűkület kialakulásának megelőzése szempontjából. Az érfal egészségének megőrzése, a vér normális áramlásának fenntartása nagy jelentőséggel bír a szív-és keringési betegségek megelőzésében.

Egyénre szabott nevetés:

Pozitron-emissziós tomográfia (PET) segítségével kimutatták, hogy agyunk homloklebenyének bal oldala elemzi a humoros történet vagy esemény szavait, nyelvi és képi szerkezetét, miközben a jobb oldali lebenyrész felméri a környezeti hatásokat, és csak ezután ítél valamit valóban viccesnek. Ez a folyamat egyénre szabott, hiszen nem mindenki nevet ugyanazon a történeten. Ha a humoros helyzet, szöveg "átment az összes szűrőn" és nevetésre méltónak találtatott, akkor az agynak a motoros mozgásokat irányító részében megtörténik a "kivitelezés".

Napi 15 perc vidámság, évi két kilogramm fogyás.

A koleszterinszint csökkentése táplálkozásunkkal

Megfelelő mennyiségben jelenlévő koleszterin alapvető fontosságú a szervezet anyagcsere-folyamatainak optimális működéséhez, azonban ha a vér koleszterinszintje hosszabb távon meghaladja a normálértéket, akkor érelmeszesedés és más szívbetegségek alakulhatnak ki: Magyarországon a magas koleszterinszint az egyik legjellemzőbb rizikófaktor. Cikkünkben dietetikus szerzőnk segítségével tekintjük át a magas koleszterinszint étrendi csökkentésének lehetőségeit: mit együnk és milyen ételeket kerüljünk, ha csökkenteni szeretnénk a koleszterinszintünket?

A koleszterin élettani szerepe
A koleszterin a zsírok (lipidek) közé tartozó szerves vegyület, amely bizonyos mennyiségben nélkülözhetetlen a szervezet ideális működéséhez: a koleszterin feladata a sejtmembrán rugalmasságának, képlékenységének megtartása, ezen kívül a mellékvese- és a nemi hormonok is elsősorban koleszterinből képződnek. A koleszterin megtalálható a vitaminokban és a máj által termelt epesavakban is, a szervezetből pedig a bélbe kerülő epefolyadék útján a salakanyagokkal együtt távozik. A szervezetünkben lévő koleszterin két fő forrásból származik: egy részét táplálékunkkal fogyasztjuk el (ezt nevezzük exogén felvételnek), másik részét pedig saját szervezetünk szintetizálja (endogén termelés). Magyarországon rendkívül magas az elfogyasztott állati eredetű zsiradék mennyisége, és ezzel együtt a koleszterinfelvétel is: sok ember étrendje naponta akár 500-700 mg koleszterint tartalmazhat, az ideális mennyiség azonban csak 300 mg, vagy ennél kevesebb lenne.

Ha a szükségesnél több koleszterin van szervezetünkben, ami már nem szükséges az optimális működéshez, akkor megemelkedik a szérum-koleszterinszint, a felesleg pedig lerakódik az érfalakon és szűkíti az ereket: ennek következtében különféle szív- és érrendszeri betegségek, hosszabb távon pedig szívinfarktus alakulhat ki.

A vérszérum koleszterinszintje

A koleszterinszintet kétféleképpen lehet csökkenteni: egyrészt étrendünk koleszterintartalmának csökkentésével, másrészt a belső termelés visszaszorításával, gyógyszeres kezelés segítségével. A vérszérum koleszterinszintje egyénenként eltérő mértékben, széles határok között mozoghat: az esetek kisebb részében kb. 8%-os, a legtöbb esetben viszont akár 15-20% körüli koleszterinszint-csökkenés is elérhető a diétával.

A több évtizedes tapasztalatok alapján elmondható, hogy a szigorú koleszterinszegény diétára az emberek legnagyobb többsége jól reagál: csökken a koleszterinszint és megállítható, illetve lassítható az erek meszesedésének folyamata (plakk-képződés), sőt egyes esetekben a plakkok számának csökkenése is megfigyelhető. A koleszterinszint csökkentését célzó diéta egyes esetekben - például ha a magas koleszterinszint veleszületett genetikai hajlam következtében alakult ki - önmagában nem tekinthető elég hatékonynak. Ha kevesebb koleszterint fogyasztunk, akkor megnőhet a szervezet által termelt koleszterin mennyisége, így pusztán az étrendi kezeléssel mégsem előzhető meg az érelmeszesedés kialakulása: ilyenkor gyógyszeres kezelés is szükséges lehet.

Normál súlyú és sovány embereknek is lehet emelkedett, vagy kórosan magas a koleszterinszintje. Ezt okozhatja a helytelen életmód, az alkoholbetegség, a dohányzás és a kevés mozgás: ilyenkor életmódváltásra, koleszterinszegény diétára és gyógyszeres kezelésre van szükség. Megfelelő életmód esetén az örökletes hajlam játszhatja a fő szerepet a magas koleszterinszint kialakulásában, de a gyógyszeres kezelést a védő hatású HDL koleszterinszint növelése érdekében ebben az esetben is javasolt kiegészíteni naponta 300 milligrammnyi koleszterin elfogyasztásával, illetve rendszeres testmozgással. (A koleszterin a vérben főleg két fehérjéhez kötődve szállítódik: az egyik az ún. alacsony sűrűségű lipoprotein (Low Density Lipoprotein; LDL), a másik pedig a magas sűrűségű lipoprotein (High Density Lipoprotein; HDL). Az LDL az érfalhoz kötődik és elősegíti a plakk-képződést, a HDL ezzel szemben eltávolítja a vérből a koleszterint, akadályozva ezzel az érelmeszesedés folyamatát.)

Egészségünk megőrzése és a szövődmények kialakulásának csökkentése érdekében javasolt, hogy évente egy alkalommal ellenőriztessük koleszterinszintünket.

Mit tehetünk koleszterinszintünk csökkentése érdekében?

• Az állati eredetű zsírok (telített zsírsavak fogyasztásának) csökkentése: 5,2 mmol/l értéknél a zsírfelvétel a napi energiaszükséglet 30 százalékánál ne legyen több. A telített és telítetlen zsírsavak aránya 1:1. 6,6-7,8 mmol/l értéknél a napi energiaszükséglet 25 százaléka legyen a zsírfelvétel. A telített zsírsavak mennyisége 7 százalék, az egyszeresen telítetleneké 13-15 százalék, a többszörösen telítetleneké pedig 8 százalék. 7,8 mmol/l felett a napi energiaszükséglet 20 százalékát fedezzük zsírfelvétellel, a telített zsírsavak mennyiségének további csökkentésével. Ezt olíva- és egyéb növényi eredetű olajok fogyasztásával érhetjük el.
• A koleszterinfogyasztás csökkentése: 5,2-6,5 mmol/l értéknél napi 300 mg. 6,6-7,8 mmol/l esetén napi 200 mg. 7,8 mmol/l felett igyekezzünk visszaszorítani napi kb. 150 mg-ra. Állati eredetű zsírokat ne használjunk az ételkészítéshez, helyettesítsük növényi olajokkal. Kevesebb, magas fehérjetartalmú sovány húst (csirke, pulyka, borjú, bárány, marhahús) és felvágottat tervezzünk étrendünkbe, naponta kb. 10 dkg-ot. Együnk tengeri halat hetente háromszor, egyszeri adag 15 dkg.
• Az egyszerű cukrok használatának csökkentése: helyezzük előtérbe az összetett szénhidrátok fogyasztását. Az étrend elsősorban zöldséget, gyümölcsöt, főzelékféléket, teljes kiőrlésű gabonából készült termékeket, durum lisztet és ebből készült tésztát tartalmazzon.
• Az élelmi rostok fogyasztásának növelése és naponta 2-3 liter folyadék ivása: a rostok a folyadék hatására megduzzadnak, megkötik az epesavakban lévő koleszterint, segítik a felesleges mennyiség kiürülését. A napi étrend minél többet tartalmazzon a nagy rosttartalmú és koleszterinmentes zöldségekből, főzelékfélékből és gyümölcsökből.
• Túlsúly esetén energiaszegény étrend, fogyókúra: a napi energiaszükséglet 20-25 kcal/tttkg, ami egy 90 kg-os felnőtt esetében 1800-2200 kcal/nap fogyasztást jelent.
• Az alkoholfogyasztás kerülése: esetenként 1-2 dl vörös bor.
• Rendszeres testmozgás: naponta minimum fél óra, ami növeli a "védő", HDL-koleszterinszintet.

Fogyasztásra javasolt nyersanyagok

Zöldségek, főzelékfélék, szárazhüvelyesek: brokkoli, burgonya, cukkini, fejes saláta, gombák, karalábé, karfiol, kel-, fejes és lilakáposzta, kelbimbó, kínai kel, kukorica, padlizsán, paradicsom, paraj, patisszon, petrezselyemgyökér, póréhagyma, retek, sárgarépa, sóska, spárga, szója, tök, uborka, újhagyma, vöröshagyma, zeller, zöldbab, zöldborsó, zöldpaprika. Normál testsúlyúak szárazhüvelyeseket is fogyaszthatnak.

Gyümölcsök, olajos magvak: alma, birsalma, körte, egres, eper, málna, szeder, ribizli, meggy, cseresznye, őszibarack, kajszibarack, szilva, naspolya, citrom, narancs, mandarin, grapefruit, kivi. Normál testsúly esetén banán, naspolya, szőlő. Dió, mogyoró, mandula, tökmag, pisztácia, mák.

Gabona-, sütő-, és tésztaipari termékek: magas kiőrlésű lisztből készült kenyerek és péksütemények, szójás kenyér, száraztészták, árpagyöngy, hajdina, köles, száraztészták, búzakorpa, zabkorpa, zabpehely, búzacsíra, durum lisztből (tojás nélküli) készült száraztészták, barnarizs, barna rizs, hamlet, abonett.

Tej, tejtermékek: 1,5 százalékos tej, 12 százalékos tejföl, joghurt, kefir, aludttej, félzsíros és sovány túró, 20 százalék alatti zsírtartalmú sajtok (pl. Trappista).

Húsok, húskészítmények: sovány sertés comb és karaj, marha hátszín és felsál, bárány, borjú, csirke, pulyka bőr nélkül, vadhúsok, a halak közül az édesvízi busa és harcsa, a hideg tengeri halak közül, pl. hering, makréla, szardínia, lazac, stb. 20 százalék alatti zsírtartalmú felvágottak (sonkafélék, virsli, zalai, aszpikos készítmények, baromfifelvágottak. Házilag, sovány húsból, vagy felvágottból készített húskrémek.

Tojás: Tojásfehérje, egész tojásból hetente 2-3 db. Ha ételkészítéshez, (finom habaráshoz, piskóta sütéséhez) is használjuk, akkor heti 1-2 db. teljes mértékben nem kell kihagyni fogyasztását, mert előnyös a zsírsav összetétele és nagy a vitamin és az ásványi anyag tartalma.

Zsiradékok: növényi olajok, például napraforgó, olíva, repce, kukorica, szója stb., margarinok (pl. szívbarát, light).

Édességek: házilag készített sütemények gyümölccsel, sovány túróval töltve, palacsinta.

Folyadékok: ásványvíz, világosra főzött fekete, vagy zöld tea, gyümölcslevek, legfeljebb napi 1 dl minőségi vörös bor (rosé bor).

Ételkészítési módok: zsírszegény sütési módok teflonban, alufóliában, cserépedényben, párolás, főzés. A sűrítés történhet száraz rántással, egyszerű és kefires, vagy joghurtos habarással, hintéssel. Az ételek lazításához legmegfelelőbb a barna rizs, zabpehely, zabkorpa, búzakorpa, tojásfehérje. Ízesítéshez túlsúly esetén mesterséges édesítőszert lehet használni.

Ételcsoportok: zöldség- és gyümölcslevesek (egyszerű habarással, vagy száraz rántással), sovány húsok és halak főzve, párolva, zsírszegényen sütve, zöldséggel töltve. Lengyeles zöldségfélék, töltött és rakott zöldségek, főtt burgonya, párolt zöldséges rizs, ecetes, vagy kefires saláták, szívbarát majonéz. Gyümölcs és zöldség levek, zsírszegény tejjel, limonádéval, vagy vízzel készített turmixok, italok.

Fogyasztásra nem javasolt nyersanyagok


Zöldségek, főzelékfélék, szárazhüvelyesek: túlsúlyos betegeknek szárazbab, sárgaborsó, lencse.

Gyümölcsök, olajos magvak: túlsúly estén banán.

Gabona-, sütő-, és tésztaipari termékek: sok zsiradékkal készített finom pékáruk, pl. pogácsafélék, kakaós csiga, rétesek, stb.

Tej, tejtermékek: 20 százalék zsírtartalmú tejföl, 20 százalék feletti zsírtartalmú sajtok, tejszín, nagyobb mennyiségű vaj. Túlsúlyosaknak nem ajánlott a cukorral készült tejtermékek, tejdesszertek.

Húsok, húskészítmények: zsíros és félzsíros sertés és marhahús, kacsa, liba, belsőségek, májas készítmények, szalámik (pl. téli szalámi), kolbászok, hurkák, zsíros felvágottak (pl. disznósajt, olasz, stb.)

Tojás: hetente 2-3 darabnál több.

Zsiradékok: sertés-, liba-, kacsazsír, tepertő, szalonna, nagy mennyiségű vaj.

Édességek: zsírdús kekszek, nápolyik, parfé, tejszínes fagylalt, csokoládé.

Folyadékok: alkoholos italok, túlsúly esetén cukrozott üdítők.

Nógrádi Katalin
dietetikus cikke

Fogyókúra bélbaktériumokkal: jövőbeli terápiás lehetőségek

Hogy a tudósok, miket meg nem figyelnek? :)


A bélbaktériumok szerepet játszanak a testsúly szabályozásában, így elképzelhető, hogy mesterséges módosításuk egy nap akár a kóros elhízás egyik terápiájaként is működhetne - állítják állatkísérletes vizsgálatokra hivatkozva az arizonai Mayo Klinika kutatói.
Régóta ismert, hogy ha valaki több kalóriát fogyaszt, mint amennyit a hétköznapi tevékenységek révén és aktív testmozgással eléget, akkor hízásnak indul. Ám ma, amikor minden harmadik amerikai felnőtt elhízott, a kutatók próbálnak más faktorokat is azonosítani, amelyek befolyásolják, mennyire könnyen szed fel valaki felesleges kilókat, és mennyire nehezen szabadul meg tőlük. A Mayo Klinika áprilisi hírlevelében John DiBaise és az Arizonai Egyetemen dolgozó kollégái olyan vizsgálatokról számoltak be, amelyek a bélcsatornában élő baktériumok működése és a testsúlyszabályozás összefüggéseit vizsgálták.

A bélflórát alkotó baktériumok különböző feladatokat látnak el: ezek a “barátságos" mikrobák segítenek a gazdaszervezet által elfogyasztott táplálékból kinyerni és eltárolni az energiát, valamint tápanyagokat biztosítanak az új baktériumok létrehozásához, amelyek folytatják ezt a munkát. A szerzők által idézett egyik tanulmányban azt találták, hogy steril környezetben tenyésztett, csíramentes egerekben, amelyekben nem élnek bélbaktériumok, a testzsír aránya statisztikailag kimutatható mértékben alacsonyabb volt, mint a hagyományos körülmények között tartott kontroll egerekben, annak ellenére, hogy a csíramentes egerek több táplálékot fogyasztottak. Amikor ugyanez a kutatócsoport bélbaktériumokat ültetett át a kontroll egerekből a csíramentes egerekbe, a csíramentes egerek testzsírjának mennyisége két héten belül 60 százalékkal nőtt, anélkül, hogy bármennyivel is több táplálékot fogyasztottak volna, vagy változott volna az energiafelhasználásuk.

Egy másik állatkísérletes vizsgálat azt mutatta, hogy az elhízott egerek ürülékének kisebb az energiatartalma és nagyobb mennyiségű erjedési végtermék található benne, mint a kontroll egerekében. A kutatók ebből arra következtettek, hogy az elhízott egerek bélbaktériumai különböznek a sovány egerekétől és ennek köszönhetően több kalóriát képesek kinyerni a megemésztett táplálékból. Ez pedig felveti annak lehetőségét, hogy a bélflóra manipulációjával be lehet avatkozni az energiaforgalomba, akár emberekben is - állítja DiBaise.

Bár az ember esetében kevesebb információ áll rendelkezésre a bélbaktériumok és az elhízás közti kapcsolatról a szerzők ezzel kapcsolatos adatokkal is szolgálnak. Az egyik vizsgálatban 12 elhízott páciens vett részt, akik egy egyéves fogyókúrás programba kezdtek. A résztvevők egyik csoportja zsírszegény, a másik szénhidrátszegény diétát kapott. A kutatók részletesen elemezték a résztvevők székletmintáiban található baktériumok típusát és számát a diéta megkezdése előtt és után, és határozott különbségeket figyeltek meg az egy év alatt lefogyott és a továbbra is elhízott résztvevők közt.

Egy negyedik tanulmányban gyerekeket vizsgáltak születésüktől 7 éves korukig, és elemezték a 6 hónapos és 12 hónapos korukban gyűjtött székletmintáikat. A 7 éves korukban normál súlyú gyerekek mintáiban egészen más baktériumokat azonosítottak, mint a túlsúlyos-elhízott gyerekekéiben, ami arra utal, hogy a bélflóra összetételében kimutatható különbségek hamarabb alakulnak ki, mint az elhízás.

DiBaise szerint sokkal több kutatásra lenne szükség ahhoz, hogy tisztázni lehessen a bélflóra összetétele és az elhízás közti kapcsolatot. Elsősorban azt kellene egyértelműen demonstrálni, hogy a kövér és a sovány emberek bélflórája közt megfigyelhető különbség a súlykülönbség oka-e vagy következménye. Amennyiben sikerül igazolni, hogy a baktériumflóra változása fogyást idézhet elő, klinikai vizsgálatokban kellene feltárni, hogy emberekben is kivitelezhető és biztonságos-e a bélflóra módosítása.

Noha a megfelelő étrendet és testmozgást nyilván nem helyettesítheti, a bélflóra manipulálása a jövőben egy új, kevés mellékhatással fenyegető terápiát jelenthetne a kóros elhízás kezelésére.

Azonnali egészségjavulást hoz a dohányzás abbahagyása

Újabb érdekes tanulmány!!!

A bostoni Harvard Egyetem orvosi karának kutatói egy korábbi, átfogó egészségügyi vizsgálatsorozat eredményeit elemezve azt találták, hogy a dohányzás abbahagyása csaknem azonnali egészségjavulással jár: öt éven belül 13%-kal csökkent a különféle betegségek által okozott halálesetek száma azoknál a nőknél, akik képesek voltak feladni szenvedélyüket.
Stacey Kenfield és munkatársai a Journal of the American Medical Association című folyóiratban tették közzé új tanulmányukat, amelyet az USA tizenegy államában 1976 óta folyó, Nurses Health Study elnevezésű felmérés eredményeinek elemzése alapján készítettek. Az említett felmérésben több mint 120 000, 30 és 55 év közötti amerikai nő egészségi állapotát és életmódbeli körülményeit követték nyomon kérdőíves módszerrel és kétévente megismételt általános egészségügyi vizsgálatokkal. A vizsgálati módszer lehetővé tette a kutatók számára, hogy az életmódbeli tényezőket érintő kérdésekre adott válaszokat hozzárendeljék a részvevők általános egészségi állapotának romlásához vagy javulásához, illetve az időközben bekövetkezett halálesetek okaihoz.

A 104 519 részvevőről 1980 és 2004 között felvett adatok elemzése megerősítette azt a már eddig is igen jól ismert tényt, hogy a dohányzás számos súlyos betegség első számú kiváltó okának tekinthető; a felmérés ideje alatt mindvégig dohányzó nők haláleseteinek 64%-át lehetett kapcsolatba hozni a káros szokással, míg a korábban dohányzó, de később egészségesebb életmódra váltó nők körében ez az arány már csak 28%-os volt. Azoknál, akik naponta átlagosan 35 szálnál több cigarettát szívtak el a felmérés ideje alatt, 115-ször nagyobb eséllyel alakult ki krónikus hörghurut vagy tüdőtágulás, a tüdőrák kialakulásának esélye pedig a negyvenszeresére emelkedett a nemdohányzókhoz viszonyítva.

A felmérés további eredményei valódi motivációt jelenthetnek azok számára, akik fel szeretnének hagyni a dohányzással: az adatokból egyértelműen látszik, hogy a cigarettázás elhagyása szinte azonnali javulást eredményez a későbbi betegségek megjelenésének kockázatait tekintve. A szívkoszorúér-betegség esetében az esetek 61%-ban a dohányzás mellőzésének volt köszönhető az öt éven belüli kockázatcsökkenés, míg a szélütés (stroke) esetén ez az érték 42%-kal, a tüdőráknál pedig 21%-al mérsékelte a későbbi megbetegedések valószínűségét. Az adatokból az is világosan látszott, hogy minél későbbi életkorban kezd el dohányozni valaki, annál kisebb eséllyel betegszik meg vagy halálozik el a leggyakoribb kórokokból kifolyólag: azoknál a nőknél, akik 17 évesen gyújtottak rá először, 22%-kal nőtt a tanulmány ideje alatt bekövetkező halálesetek valószínűsége azokhoz képest, akik 26 évesen, vagy még később kezdtek cigarettázni.

Itt a pollenszezon

Itt a tavasz, nyílnak a barkás növények, egyre több időt töltünk a szabadban. A természet ébredése sokaknak tüsszögést, orrfolyást és szemviszketést jelent: a langyos tavaszi szellő polleneket hoz. Cikkünkben allergológus szakértő segítségével tekintjük át, hogy mit tehetünk az allergiás tünetek mérséklése érdekében.
Közeleg a pollenszezon, de még van idő felkészülni

Február végén, március elején megjelennek a levegőben a korai fapollenek. Ettől kezdve ősz végéig folyamatosan számolni kell a szezonális virágporokkal. Az allergiás náthától szenvedők tüsszögnek, eldugul és folyik az orruk. Panaszaikat gyakran kötőhártya-gyulladás, szemviszketés, könnyezés kíséri.

Évről évre nő a légúti allergiában szenvedők száma. Ennek több oka van, például környezetünk és életmódunk gyors változása, a fokozódó légszennyeződés, valamint genetikai okok. A hatékony kezelés alapfeltétele a kiváltó okok minél pontosabb, minél korábbi tisztázása, és ennek birtokában a legmegfelelőbb kezelés megválasztása. (Az allergiás nátha egyébként egész éven át okozhat panaszokat, ilyenkor háziporatka, állatszőr vagy gombaspóra áll a háttérben.)

A szezonális panaszok pollenekhez kötöttek. Egyre gyakoribb jelenség, hogy az első szezonban a beteg a parlagfű pollenszórási időszakában, augusztus-október között panaszos, de a következő évben a tünetek már korábban, tavasszal-nyár elején jelentkeznek. A pollenallergia sokszor kezdődik fiatal korban, de egyre sűrűbben találkozunk felnőtt, sőt idős korban fellépő tünetekkel is.

Akinél már tisztázott a kiváltó ok, vagyis az allergén, azoknak célszerű figyelnie a pollenjelentést, és a korábban sikerrel használt gyógyszereket már a tünetek várható kezdete előtt beszerezni. Akinek tünete volt a tavalyi tavaszi-nyári-őszi időszakban, azoknak a megfelelő kezelés hiányában várhatóan idén is panaszai jelentkeznek. A hatékony kezelés alapfeltétele az alapos kivizsgálás, mely allergológiai és fül-orr-gégészeti vizsgálatot jelent.

Kivizsgálás

Fontos az orrkagylók, az orrsövény teljesen fájdalmatlan, műszeres vizsgálata, hogy az esetleges anatómiai eltéréseket, orrsövényferdülést, orrpolipokat diagnosztizálják. Ezek az állapotok az allergiás nátha kezelését jelentősen befolyásolhatják.
Az allergológiai vizsgálat lehet bőrteszt vagy vérből végzett ellenanyag-vizsgálat. A bőrteszt elvégzése tünetmentes állapotban, a pollenszezon kezdete előtt javasolt. A vizsgálat gyors és fájdalmatlan, 20 percet vesz igénybe. Az alkaron ejtett kis karcolásokon keresztül juttatják be az allegiát okozó, gyárilag előállított, tisztított allergén rendkívül kis mennyiségét a bőr rétegeibe. Az allergiát kis csalángöb igazolja: az ily módon tisztázott allergia célzottan, hatékonyan kezelhető.

Kezelés

A korszerű tüneti terápia a helyi hatású szteroid orrspray és a hisztamin-felszabadulást csökkentő gyógyszer kombinációja. Ez tartós használat esetén sem okoz kellemetlen mellékhatásokat. Kerülni kell a csak ideig-óráig segítő tartós érszűkítő orrcseppek használatát, mely nehezen visszafordítható elváltozásokat okoz az orrnyálkahártyán. Szükség esetén a kezelést allergiaellenes szemcseppel is kiegészíthetjük.

Az egyetlen, az allergiát, mint okot megszüntető kezelés az immunterápia. Ennek során megváltozik a szervezet immunválasza az adott allergénnel szemben. A több éven át tartó injekciós, tablettás vagy cseppkezelés végére a korábbi allergiás reakciót már nem váltja ki az allergén.

Célszerű ismerni az adott pollennel úgynevezett keresztreakciót adó zöldség- és gyümölcsféléket, melyek allergénszerkezete hasonló, és az arra érzékenyeknél szintén panaszokat okoz. Ilyen a kora tavaszi pollenek közül a nyírfapollen mogyoróval, almával, cseresznyével, köménnyel, kaporral vagy az őszibarackkal alkotott keresztreakciója.

A gyógyszeres tüneti terápia mellett meg kell említeni néhány eredményes alternatív kiegészítő kezelést is. Az akupunktúra, a sókamra-kezelés és a rendszeres fiziológiás sóoldatos orröblítés rövid távon jelentősen mérsékli a panaszokat, így esetenként a gyógyszeres kezelés is elkerülhető. Valamint homeopátiás készítményekkel is nagyon jól karbantarthatók a tünetek.

Megszűnnek a tünetek, ha sikerül allergénmentes környezetben tartózkodni, bár ez a pollenek esetében nehezen megoldható. Segít a naponkénti esti hajmosás a megtapadt pollenek eltávolítására, a zárt ablak mellett autózás, légkondicionálónál a pollenszűrő használata, az orrnyálkahártyát bevonó gél használata.

A megfelelően megválasztott kezelés mellett a betegek jelentős csoportjánál panasz- és tünetmentesség érhető el, így a szabadban töltött idő, a kerti munka vagy a szabadtéri sport az állandó panaszok helyett végül ismét kikapcsolódást és felüdülést jelenthet számunkra.
Dr. Augusztinovicz Monika
fül-orr-gégész, allergológus

Új irányelvek a csontritkulás kezelésében: a férfiak is veszélyeztetettek

Na már ebben sem különböznek a pasik tőlünk! :)


Az amerikai Nemzeti Oszteoporózis Alapítvány által kibocsátott legújabb kezelési irányelvek szerint nemcsak a nőknek ajánlott elmenni csontsűrűségmérésre, hanem a hetven év feletti férfiaknak is. A kezdetben tünetmentes betegséget hazánkban is elsősorban az érintettek magas száma teszi fontossá: a csontritkulás Magyarországon 900 000 embert érint.

A nemrég közzétett új irányelv kiemeli, hogy a csontritkulás (oszteoporózis) nemcsak az idős, ősz hölgyeket érinti, hiszen ebben a korban már mindkét nem veszélyben lehet: a korábbi irányelvekhez képest a legfontosabb változás, hogy a csontsűrűség mérése férfiak esetében 70, nőknél pedig 65 év felett vált ajánlottá. Egyéb rizikófaktorok - például korábbi törés, a szülőket érintő csípőtáji törés, ízületi gyulladás (rheumatoid arthritis) jelenléte, dohányzás, napi három egységet (8-10 gramm) meghaladó alkoholfogyasztás, illetve a glükokortikoid típusú gyulladáscsökkentő gyógyszerek hosszabb távú szedése - fennállása esetén ez az életkori ajánlás természetesen korábbra tolódik. A csontsűrűségmérés többszörösen módosított hazai szabályozásában az utolsó rendelet 2007 szeptemberében látott napvilágot. Pozitív fejlemény, hogy a gyógyszert szedő betegek esetében visszaállították az évenként ismételhető csontsűrűségmérés lehetőségét, melyet azonban az eddig végezhető gerinc- és csípőtáji mérés helyett már csak egy mérési ponton finanszíroz az Egészségbiztosító Pénztár.
A legfrissebb irányelvben a nők számára is újdonságot jelent, hogy egy új számítógépes mérőprogram a csontsűrűségen kívül egyéb rizikófaktorokat - például a családtagok körében előfordult csípőtáji törések gyakorisága - is figyelembe vesz az elkövetkezendő években bekövetkező csonttörések valószínűségének kiszámításakor. Az Egészségügyi Világszervezet FRAX névre keresztelt kalkulátora segítheti az orvosokat annak eldöntésében, hogy szükség van-e kezelésre, vagy elég visszajönni kontrollvizsgálatra néhány éven belül. A programmal a negyven év felettiek körében egyszerűen kiszámítható a 10 éven belül bekövetkező csípőtáji, csukló- vagy csigolyatörések esélye, függetlenül attól, hogy a használónak volt-e már csontritkulása, avagy sem (a kalkulátor hiányossága, hogy jelenleg csak kilenc ország lakosainak adatait tartalmazza, és egyelőre a magyar adatok sem találhatóak meg benne). A rizikó kiszámításakor a program egyaránt figyelembe veszi az étrendet, a testmozgást és a napon töltött átlagos időmennyiséget (ez utóbbira a D-vitamin-ellátottság becslése miatt van szükség). "A kalkulátorral történő előzetes kockázatfelmérést követően elég lenne csak azokat kezelni, akiknek valóban szükségük van rá, a többieket pedig meg lehetne nyugtatni, hogy néhány évig vélhetően még nem kell számítaniuk a csontritkulás megjelenésére" - nyilatkozta Dr. Ethel Siris, a Columbia Egyetem orvosa és a Nemzeti Oszteoporózis Alapítvány elnöke.
A csípőtáji töréseket - a csontritkulás legrettegettebb szövődményét - már évek óta vizsgáló Dr. Jay Magaziner szerint egyre inkább felismerjük, hogy a férfiak is veszélyeztetettek. "Ne értsük félre, természetesen még mindig a menopauzán átesett nők tartoznak a legnagyobb rizikójú csoportba, ám a csípőtáji törések nagyjából egynegyede a férfiakat érinti, és mivel az emberek egyre tovább élnek, egyre több a veszélyes törések száma" - foglalta össze Dr. Magaziner az Amerikai Ortopédsebészek Társaságának nemrég megrendezett éves konferenciáján. A csontvesztés miatti törések fele sajnos olyan betegeket érint, akiknél a csontvesztés mértéke még nem éri el a csontritkulás diagnózisához szükséges értéket, ez pedig hamis nyugalmat ad nekik. Ezt az átmeneti állapotot nevezik csonthiányos állapotnak, idegen szóval oszteopéniának: összehasonlításképpen, az Egyesült Államokban a jelenlegi becslések alapján nagyjából 10 millióan szenvednek csontritkulásban, az oszteopéniások száma azonban akár a 34 milliót is elérheti.

Magyarországon ma 600 000 nő és 300 000 férfi szenved ebben a betegségben: a csontritkulás miatt évente körülbelül 90 000 törés következik be, melyek közül a leggyakoribb a csukló, a csigolyák, a felkar és a csípő törése. A csípőcsontok törése (például combnyaktörés) különösen az időseknél veszélyes, mert a gyógyulási folyamat hosszas fekvést igényel és fél éven belül a betegek nagyjából egyharmada életét veszti.

A zsíros ételek és a mozgáshiány megterhelik a májat

Egy svéd kutatócsoport nemrég tette közzé az egészségtelen életmód májra gyakorolt hatásait vizsgáló új tanulmányának eredményeit: a felmérésben 18 egészséges egyetemistát kértek meg rá, hogy a vizsgálat ideje alatt kizárólag gyorséttermi ételeket fogyasszanak és emellett folytassanak mozgásszegény életmódot. Zsírmáj ugyan nem alakult ki a résztvevőknél, de az egyik májenzim szintje gyors emelkedést mutatott, ami utalhat a máj károsodására.

Fredrik Nystrom (Sweden’s University Hospital of Linkoping) és munkatársai a Gut című folyóirat 2008 februári számának online változatában ismertették tanulmányukat, amelyben az egészségtelen életmód - helytelen táplálkozás és mozgásszegény életvitel - májra és az elhízás ütemére gyakorolt hatásait vizsgálták. A kutatócsoport 18 egészséges, a vizsgálat kezdetekor még vékony egyetemi hallgatót kért meg rá, hogy a vizsgálat érdekében tudatosan "hízlalják fel" magukat: a cél az volt, hogy a felmérés egyhónapos ideje alatt 5-15%-os testsúlynövekedést érjenek el, melynek érdekében naponta legalább kétszer valamelyik gyorsétteremben étkeztek és emellett nem végeztek semmilyen, napi rendszerességű testmozgást. A gyorséttermi menü a vizsgálati alanyok esetében főleg hamburgerből és más olyan ételekből állt, amelyek nagy mennyiségben tartalmaztak állati eredetű telített zsírokat.

Ahogyan várható volt, az alanyok súlya növekedett (átlagosan 6,35 kilogrammal), derekuk átmérője szintén nőtt (átlagosan 6,6 centiméterrel), zsírszöveteik mennyisége pedig 3,7%-kal emelkedett. Mivel a vizsgálat fő célja a máj működésének vizsgálata volt, a kutatók a felmérés ideje alatt vérmintákat is vettek a résztvevőktől, amelyben meghatározták a különféle májenzimek mennyiségét: a mérések azt mutatták, hogy az alanin-amilotranszferáz (ALT) nevű enzim szintje már az első héten is lényeges emelkedést mutatott, amit az orvosok a máj károsodására utaló egyik jelzésként tartanak számon - olvasható a WebMD híroldalán. Hozzá kell tenni, hogy a többi enzimteszt eredménye alapján egyértelmű volt, hogy a vizsgálati alanyok többségénél ennyi idő alatt még nem alakult ki zsírmáj.

A vizsgálatból nem derült ki, hogy melyik életmódbeli tényező a károsabb: a mozgásszegény életvitel vagy az egészségtelen táplálkozás. Az a következtetés azonban levonható az eredményekből, hogy ha egy betegnél a normálisnál magasabb az alanin-amilotranszferáz szintje, akkor az okok feltárása során az orvosnak nemcsak az alkoholfogyasztási szokásokról, hanem az általános étkezési szokásairól is érdemes megkérdeznie betegét.

Vízben oldódó (vízoldékony) vitaminok

Vitaminok 3. rész


Vízben oldódó (vízoldékony) vitaminok

Ide tartozik a C-, a B1-, a B2-, a B6- és a B12-vitamin, valamint a niacin, a folsav, a biotin és a pantoténsav. Ezeket a szervezet nem tárolja, így az adott napon a fel nem használt mennyiség a széklettel vagy a vizelettel kiürül, ezért túladagolásuk nem lehetséges, kivéve a B6-vitamint. Felvételükről naponta kell gondoskodni.

B1-vitamin (tiamin)

Feladata: A szénhidrátok lebontásához nélkülözhetetlen vitamin. Több szénhidrátfelvételhez szükségszerűen több tiaminfelvételnek kell társulnia. Ezen kívül az idegrendszer, a bőr, a szemek és a szív normális működésében játszik szerepet.
Forrásai: gabonafélék héja, élesztő, teljes kiőrlésű gabonafélék és a belőlük készült sütőipari termékek, hüvelyesek, dió- és mogyorófélék, húsok (főleg a sertéshús), máj. Néhány élelmiszerben olyan anyagokat találunk, amelyek növelik a B1-vitamin szükségletét: gombák, kelbimbó, fekete ribizli, sőt a rendszeres alkoholfogyasztás is ezzel a hatással jár.
Hiánytünetek: A beriberi nevű, halálos kimenetelű betegség jelentkezik (fájdalmas izomgörcsök). Szívelégtelenséget, szénhidrát-anyagcserezavart, rendellenes idegi-agyi működést okoz, ez utóbbi az alkoholisták esetében vehető észre legjobban.
Napi szükséglet (milligrammban): 0-1 év: 0,3-0,5 mg; 2-3 év: 0,7 mg; 4-10 év: 0,9-1,2 mg; 11-18 év: 1,3-1,4 mg; 19 év felett: 1,1-1,4 mg.
Napi szükségletet fedezheti: 20 dkg sertéshús.

B2-vitamin (riboflavin)

Feladata: A szénhidrátok és a fehérjéket alkotó aminosavak anyagcseréjéhez és a nyálkahártyák (például a szájnyálkahártya) egészségének fenntartásához és a méregtelenítéshez szükséges. A bőr, a szemek, és az idegrendszer működéséhez nélkülözhetetlen.
Hiánytünetek: Elváltozások jelentkeznek a bőrön és a nyálkahártyán, az ajkak és a szájzug berepedezik, pikkelyesedik.
Forrásai: tej és tejtermékek, zöldség- és főzelékfélék, hús, máj, vese, tojás, gabonafélék.
Napi szükséglet (milligrammban): 0-1 év: 0,6-0,8 mg; 2-3 év: 0,9 mg; 4-10 év: 1,1-1,6 mg; 11-18 év: 1,5-1,8 mg; 19 felett: 1,5 mg.
Napi szükségletet fedezheti: 7 dkg sertésmáj.

B6-vitamin (piridoxin)

Feladata: A fehérjéket alkotó aminosavak és a zsírokat alkotó zsírsavak lebontásához szükséges. Részt vesz a niacin és még számos hormon szintézisében. Szerepe van az idegműködésben és a megfelelő növekedésben, illetve felel a bőr épségéért is.
Forrásai: máj, hús, hal, tejtermékek, hüvelyesek, élesztő, tojássárgája, barna liszt és az ebből készült termékek, zöldségfélék, kukorica.
Hiánytünetek: Bőr- és nyálkahártya elváltozásokat, vérszegénységet, gyengeséget, levertséget, fáradtságot idéz elő. Annak ellenére, hogy vízben oldódó vitamin, 50mg/testtömeg kilogramm feletti napi felvétel mérgező lehet a szervezet számára.
Napi szükséglet (mikrogrammban): 0-1 év: 0,3-0,6 mg; 2-3 év: 0,9 mg; 4-10 év: 1,3-1,6 mg; 11-18 év: 1,8-2,0 mg; 19 év felett: 1,8-2,2 mg.
Napi szükségletet fedezheti: 20 dkg tőkehalfilé.

B12-vitamin (kobalamin, ciano-kobalamin)

Összefoglaló neve: kobalaminok.

Feladata: Vérképzéshez (vörösvérsejtek termeléséhez: hemoglobin-szintézis), idegműködéshez, növekedéshez, fehérje és szénhidrát-anyagcseréhez szükséges. Csak az állati eredetű élelmiszerekben található meg. Felszívódásához a gyomor-bélrendszerben egy úgynevezett belső faktorra van szükség - ha ez hiányzik a szervezetből, megfelelő felvétel mellett is kialakulhat vitaminhiány.
Forrásai: marhahús, sertéshús, belsőségek, de kisebb mennyiségben a tejben, tejtermékekben, tojásban is előfordul.
Hiánytünetek: Vészes vérszegénység (a vörösvértestek képzése szinte teljesen leáll), gyomor-bélrendszeri és idegrendszeri tünetek.
Napi szükséglet (mikrogrammban): 0-1 év: 0,3-0,5; 2-3 év: 0,7; 4-10 év: 1,0-1,4; 11-18 év: 2,0; 19 év felett: 2,0 mikrogramm.
Napi szükségletet fedezheti: 25 dkg sertéshús.

Niacin (B3-vitamin, PP faktor, nikotinsav)

Többféle elnevezése létezik: nikotinsavamid, nikotinamid, niacinamid, nikotinsav.

Feladata: Az idegrendszer, a bőr, a szemek és a szív normális működésében játszik szerepet, szénhidrátok, zsírok és más anyagok lebontását segíti.
Forrásai: hús, hal, máj, vese, élesztő, hüvelyes főzelékek, teljes kiőrlésű gabonák és a belőlük készült pékáru, tojás.
Hiánytünetek: A pellagra nevű betegség kialakulása: bőrártalmak, nyelvgyulladás, rendellenes bélrendszeri és idegrendszeri működés.
Napi szükséglet (milligrammban): 0-1év: 0,4-0,6 mg; 2-3 év: 0,8 mg; 4-10 év: 1-1,4 mg; 11-18 év: 1,3-1,7 mg; 19 év felett: 1,5-1,8 mg. Napi szükségletet fedezheti: 10 dkg zöldborsó.

Pantoténsav (B5-vitamin, kalcuim-pantotenát, pantenol)

Feladata: Részt vesz a koleszterin és hemoglobin szintézisében, ingerületátvivő anyagok képzésében, segíti a gyógyszerek kiürülését. A koenzim-A nevű enzim alkotórésze, központi szerepet tölt be a szénhidrát-, zsír- és fehérje-anyagcserében, segíti az energiafelhasználást. Ez az enzim szinte minden anyagcsere-folyamat főszereplője, a legtöbb létfontosságú anyag előállításában szerepet játszik.
Forrásai: hús, máj, vese, tojássárgája, élesztő, zöldségek, hüvelyesek.
Hiánytünetek: Csak nagyon egyoldalú táplálkozás esetén jelentkezhetnek (sok finomított élelmiszer fogyasztása: finom liszt, fehér cukor). A szükségletét növeli a rendszeres alkoholfogyasztás, dohányzás és egyes gyógyszerek szedése.
Túladagolás csak nagyon nagy mennyiségnél lehetséges.
Napi szükséglet (milligrammban): 0-1év: 2-3 mg; 2-3 év: 3 mg; 4-10 év: 4-5 mg; 11-18 év: 6-8 mg; 19 év felett: 8 mg.
Napi szükségletet fedezheti: 20 dkg marhamáj.

Biotin (H-vitamin)

Feladata: Enzimek alkotórésze. A fehérje-, szénhidrát- és koleszterin-anyagcseréhez szükséges. Nehezen szívódik fel, a táplálkozással felvett vitaminnak rendszerint csak a fele hasznosul.
Forrásai: máj, vese, tojássárgája, élesztő, karfiol, dió- és mogyorófélék. A húsok és gyümölcsök kevés biotint tartalmaznak.
Hiánytünetek: Az ajkak és a bőr gyulladása, a szőrzet kihullása, étvágytalanság, vérszegénység, koleszterinszint-emelkedés jelentkezik.
Napi szükséglet (mikrogrammban): 0-1 év: 10-15, 2-3 év: 20, 4-10 év: 25-30, 11-18 év: 30-100, 19 év felett: 30-100 mikrogramm.
Napi szükségletet fedezheti: 10 dkg földimogyoró.

Folsav

Feladata: A vérképzésben (vörösvérsejtek termelődése) és a szénhidrát-, zsír-, fehérje-anyagcserében játszik szerepet, segíti a vas felszívódását. Szükség van rá a gyomor-bélrendszer és a szájnyálkahártya épségéhez. Terhesség alatt a fejlődő magzat gerincét lezáró folyamathoz a folsav jelenléte elengedhetetlen, hiánya súlyos rendellenességeket okoz a babánál, ezért folyamatosan pótolni kell.
Forrásai: zöld színű, friss zöldségek (paraj, spárga, brokkoli), paradicsom, cékla, gyümölcsök (főként citrusfélék), belsőségek, élesztő, gabonafélék, tészták, kenyerek.
Hiánytünetek: Minden típusú vérsejtszám csökken, nyelvgyulladás, gyomor-bélrendszeri panaszok és magzati fejlődési rendellenességek.
Napi szükséglet (mikrogrammban): 0-1 év: 25-30, 2-3 év: 50, 4-10 év: 75-100, 11-18 év: 150-200, 19 év felett: 200 mikrogramm. Terhesség alatt: 400 mikrogramm, szoptatás alatt: 300 mikrogramm.
Napi szükségletet fedezheti: 25 dkg cékla.

C-vitamin (aszkorbinsav)

Szent-Györgyi Albert nevéhez fűződik a C-vitamin első előállítása tiszta formában, Nobel-díjat kapott érte 1937-ben. 10 dkg zöldpaprikában 120 mg C-vitamin van. Az ember és a tengerimalac szervezete nem tudja előállítani, a többi fajé igen. A C-vitaminból a legnagyobb a napi szükségletünk. Oxigén, fény, hő hatására gyorsan elbomlik.
Feladata: Antioxidáns, a sejteket védi a szabad gyökök ártalmas hatásától. Egyik legfontosabb szerepe a fertőzésekkel szembeni ellenállás növelése. Fenntartja a fogak, az íny, a véredények épségét, segíti a sebgyógyulást, a vas és réz felszívódását. A stressz, láz, műtétek utáni állapot, fizikai munka, dohányzás és a fogamzásgátlók szedése megemeli a szükségletet.
Forrásai: főzelék- és salátafélék, friss gyümölcsök (főként citrusfélék), zöldpaprika, paradicsom, burgonya, káposzta, savanyú káposzta.
Hiánytünetek: Az immunrendszer gyengülése, fertőzésekre való hajlam jelentkezik. Súlyos esetben skorbut alakul ki: érfalak meggyengülése, megrepedése, fog- és ínygyulladás, de napjainkban már nem jellemző ez a betegség.
Túladagolás tünetei: Csak akkor fordul elő, ha valaki napi 1000 mg feletti mennyiséget fogyaszt hosszú időn keresztül, akkor lerakódik a szövetekben, vesekő alakulhat ki.
Napi szükséglet (milligrammban): 0-1 év: 35-40 mg, 2-10 év: 45 mg, 11-18 év: 60 mg, 19 év felett: 60 mg, dohányzás: 35 mg-mal több/nap, terhesség alatt: 80 mg, szoptatás alatt: 90 mg, nehéz fizikai munka: 100 mg, stressz: 120 mg, alkoholfogyasztás: 120 mg. (Szubjektív megjegyzés: Szent-györgyi napi 1-2 gramm C-vitamin fogyasztását javasolta, fontos, hogy nem a gyógyszertári C-vitamin értette alatta, hanem a természtben fellelhetőt! :) )
Napi szükségletet fedezheti: 25 dkg málna.

Meg kell még említeni a következő vitaminokat:

P-vitamin (Rutin)

Antioxidáns hatású, erősíti a hajszálereket, segíti a C-vitamin felszívódását. Forrásai: citrusfélék, áfonya. Hiányállapotáról nincs adat.

Inozit

Szerepet játszik az agy, a vese és a pajzsmirigy működésében. Nyugtatószerként is emlegetik. Forrásai: húsfélék, tej és tejtermékek, gabonafélék, gyümölcs- és főzelékfélék, olajos magvak. Hiányállapotról nincs adat.

PABA (Para-amino-benzoesav)

A normál bélflórában található hasznos baktériumok számára nélkülözhetetlen. Forrásai: gabonafélék. Hiányállapotról nincs adat.

A vitaminok csoportosítása

A vitaminok 2. rész:

Zsírban oldódó (zsíroldékony) vitaminok

Ide tartozik az A-, a D-, az E- valamint a K-vitamin (jól megjegyezhető a "deka" szóval), felszívódásukhoz zsiradék jelenlétére van szükség. Ezeket képes tárolni a szervezet, K- és A-vitamint pedig elő is állít, ezért ezek túladagolásával vigyázni kell (táplálékkiegészítők, vitaminkészítmények nagy mennyiségű szedése).

Vízben oldódó (vízoldékony) vitaminok

Ide tartozik a C-, a B1-, a B2-, a B6- és a B12-vitamin, valamint a niacin, a folsav, a biotin és a pantoténsav. Ezeket a szervezet nem tárolja, így az adott napon a fel nem használt mennyiség a széklettel vagy a vizelettel kiürül, ezért túladagolásuk nem lehetséges, kivéve a B6-vitamint. Felvételükről naponta kell gondoskodni.

A zsíroldékony vitaminok közül néhány ún. elővitaminokból (provitaminokból) képződik, ebben a formában kerül a szervezetbe. Az A-vitamin elővitaminja például a béta-karotin, amely a sárgarépában és a sütőtökben található meg. A vízoldékony vitaminoknak nincs provitaminja.

Zsírban oldódó vitaminok:

A-vitamin (retinol, retinál)

Feladata: Hámvédő vitamin, amely szerepet játszik a bőr és egyéb szövetek épségében, valamint a látás folyamatában. Nélkülözhetetlen a csontok fejlődéséhez és a növekedéshez. Részt vesz az immunfolyamatokban, a fertőzések elleni védekezésben. Szükségletének egyharmadát fedezzük csak A-vitaminként.
Forrásai: Máj, vese, szív, tojássárgája, vaj, tej, tejtermékek, tengeri halak, halak, dúsított margarinok. A többi elővitaminként, béta-karotin és egyéb karotinoid vegyületek formájában kerül a szervezetünkbe, sötétzöld és mélysárga zöldségek, gyümölcsök (sárgarépa, sütőtök, kajszibarack, paradicsom) fogyasztásával. A béta-karotin a vitaminigény függvényében alakul át a szervezetben A-vitaminná.
Hiánytünetek: Csökkent bevitel, vagy zsírfelszívódási zavar jön létre, amely ún. szürkületi vakságot (farkasvakság) okoz. Ezen kívül a hámrétegek elváltozása, a bőr kiszáradása, berepedezése, megvastagodása alakul ki.
Túladagolás tünetei: Fejfájás, bőrhámlás, a csontok elváltozása, vesebántalmak, ízületi fájdalom lép fel. A béta-karotin túlzott bevitelének hatására a bőr sárgásan elszíneződhet (ez gyakran tapasztalható csecsemőknél, ha sok sárgarépa- vagy sütőtökfőzeléket ettek). A karotin nem mérgező hatású.
Napi szükséglet (mikrogrammban): 0-1év: 400, 2-10 év: 500-700, 11-18 év: 800-1000, 19 év felett: 800, terhesség, szoptatás alatt: 1300 mikrogramm. A szükségletet általában mikrogrammban adják meg, de a Nemzetközi Egység (NE; angol nyelvterületen International Unit; IU) is használatos. 1 NE A-vitamin 1mikrogramm retinolnak felel meg, illetve 6 mikrogramm béta-karotinnak, vagy 12 mikrogramm egyéb karotinnak.
Napi szükségletet fedezheti: 10 dkg paradicsom (béta-karotin) vagy 2 db tojás (A-vitamin).

D-vitamin (calciferol)

Kétféle D-vitamin van: D2 és D3. Mindkettő megtalálható az állati eredetű élelmiszerekben, de a D2-vitamin inkább a növényekben fordul elő. A napsugárzás hatására a bőrben D2-vitamin keletkezik, melynek mennyisége idős korra egyre jobban csökken.

Feladata: részt vesz a csontképződés folyamatában, a csontritkulás megelőzésében, a csontok egészséges fejlődésében, törések utáni gyógyulásban. Elősegíti a kalcium és a foszfor felszívódását, beépülését a csontokba.
Források: máj, tojás, tej és tejtermékek, dúsított margarinok, halmájolajok.
Hiánytünetek: Csökken a csontok ásványianyag-tartalma, ezért könnyen törnek, nehezen gyógyulnak. Izomgörcsök, csontlágyulás jelentkezik. Gyermekkorban angolkór (úgynevezett rachitis) alakul ki.
Túladagolás tünetei: Mivel mérgező hatású, hányingert, hányást, étvágytalanságot, gyengeséget, idegességet, fokozott vizeletkiválasztást, bőrviszketést okoz, károsodhat a vesék működése is.
Napi szükséglet (mikrogrammban): 0-18 év: 10 mikrogramm, 19 év felett: 5 mikrogramm.
Napi szükségletet fedezheti: 5 dkg csirkemáj.

E-vitamin (tokoferol)

Feladata: Antioxidáns, védi a sejteket a szabadgyökök káros hatásaitól. A sejtfelépítés fenntartásához szükséges. Gátolja az öregedési folyamatot, és - feltételezések szerint - a nemi működésben is szerepet játszik.
Források: növényi olajok (napraforgó-, kukorica-, tökmag-, olívaolaj), gabonacsírák, zöld növények. Ezen kívül tartalmazza a hús, máj, tojás is, de E-vitamin-tartalmuk az állatok takarmányozásától függ.
Hiánytünetek: A hiánytünetek jelentkezése nem jellemző, előfordulhat az idegsejtek és a vörösvértestek károsodása, esetleg csökkenhet a nemi aktivitás. Az E-vitamin biológiai hatása még nem teljesen ismert.
Túladagolás tünetei: Az E-vitamin nagy adagban is csak enyhén mérgező.
Napi szükséglet (milligrammban): 0-1 év: 3-4 mg, 2-3 év: 5 mg, 4-10 év: 6-7 mg, 11-18 év: 8-12 mg, 19 év felett: 12 mg. A szükségletet milligrammban (mg), vagy Nemzetközi Egységben (NE) adják meg. 1 NE E-vitamin ekvivalens 1 mg d-alfa tokoferollal, illetve 10 mg d-gamma-tokoferollal.
Napi szükségletet fedezheti: 5 dkg dióbél.

K-vitamin (fillokinon)

Két fő formája létezik: a K1-vitamin, melyet a zöld növények, és a K2-vitamint pedig a bélbaktériumok állítják elő. Provitaminjának elnevezése: menadion.

Feladata: Nélkülözhetetlen a véralvadáshoz, az alvadási faktorok képzéséhez. Vitaminforrások: zöld, leveles zöldség- és főzelékfélék (kelkáposzta, káposzta, brokkoli, paraj), tej és tejtermékek, máj. A táplálékkal felvett K-vitamin nem szívódik fel teljes egészében (10-70%), a napi szükségletet fele-fele arányban a táplálék és a bélbaktériumok által termelt vitamin biztosítja.
Hiánytünetek: Vérzékenység, véralvadási, zsírfelszívódási és májfunkciós zavarok. Fontos tudni, hogy a bél gyulladásos betegségei és a hosszantartó antibiotikumos kezelés K-vitamin-hiányt okoz.
Túladagolás tünetei: Jelenleg nem ismert. A szívbetegségnél alkalmazott Syncumar nevű gyógyszer használatánál megfigyelték, hogy táplálék-gyógyszer kölcsönhatás jöhet létre, a K-vitamin fokozott bevitele csökkentheti, elégtelen bevitele pedig felerősítheti a gyógyszerhatást.
Napi szükséglet (mikrogrammban): 0-1 év: 5-10, 2-3 év: 15, 4-10 év: 20-30, 11-18 év: 45-65, 19 év felett: 60-70 mikrogramm.
Napi szükségletet fedezheti: 40 dkg zöldbab.

Vitaminok a táplálkozásban

Találtam néhány jól összefoglalt leírást a vitaminok fontosságáról, és fajtájukról. Ezt most több részletben közlöm veletek:

Casimir Funk (1884-1967) ismerte fel, hogy az élelmiszerekben olyan vegyületek vannak, amelyek nélkülözhetetlenek az egészség fenntartásához, majd később vitaminoknak nevezte el őket. A kifejezés a latin vita (élet) és az amin (nitrogéntartalmú vegyület) szavakból származik. Később nyilvánvalóvá vált, hogy nem minden vitamin nitrogéntartalmú vegyület, de a vitamin szó addigra már elterjedt.

Vitaminok:

Elfogyasztott ételeink, italaink tápanyagokat tartalmaznak, amelyeket két nagy csoportra oszthatunk: makrotápanyagokra és mikrotápanyagokra. Makrotápanyagaink az energiát biztosító zsírok, fehérjék, szénhidrátok, mikrotápanyagaink pedig az energiát nem adó vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek. A vitaminok nélkülözhetetlen (úgynevezett esszenciális) szerves vegyületek: létfontosságú szerepet töltenek be számos anyagcsere-folyamatban, immunvédekezésben, enzimek működésében, vérképzésben stb. Ezekből a vegyületekből csekély a napi szükséglet, de nélkülük nincs megfelelő életműködés, élet. Mindegyik vitaminnak megvan a saját szerepe a szervezetben, egymást nem pótolják és nem is helyettesítik. Ha közülük valamelyik is hiányzik, akkor egyes anyagcsere-folyamatok károsodnak és kóros tünetek jelentkezhetnek.

Testünk - egy-két kivételtől eltekintve - nem képes felépíteni a vitaminokat, ezért ezeket naponta a meghatározott mennyiségben biztosítanunk kell a táplálkozással. A kalciferolt (D-vitamin), a fillokinont (K-vitamin), a kobalamint (B12-vitamin) és a niacint előállítja a szervezet, de az előállítás mértéke nem alkalmazkodik szervezetünk aktuális vitaminszükségletéhez.

Bizonyos életkorban, terhesség, szoptatás alatt, fokozott fizikai aktivitás vagy betegség esetén megnövekszik a szervezet vitaminigénye. Elégtelen vitaminfelvételhez vezethetnek a rossz táplálkozási szokások, szélsőséges táplálkozási irányzatok, a helytelenül összeállított étrend, emésztőszervi betegségek, felszívódási zavarok. A vitaminhiány nem specifikus tünetekben mutatkozik meg, hanem például ingerültség, a koncentrálóképesség csökkenése, álmatlanság, depresszió vagy épp étvágytalanság képében. A rejtett értékküszöbök alatti vitaminhiány rövid és középtávon működésbeli zavarokhoz vezet, hosszú távon pedig betegségeket okoz.

Változatos étrendnél egészséges gyermekek és felnőttek szervezetében nem alakulhat ki vitaminhiány. Az egészségünk megtartásához étrendünk minden nap tartalmazzon húst, húsféléket, gabonaféléket, zöldség- és főzelékféléket, gyümölcsöket és megfelelő mennyiségű folyadékot. A vízben oldódó vitaminok nagyon érzékenyek, fény, hő és hosszan tartó tárolás hatására lebomlanak. A gyümölcsöket, zöldségeket és főzelékféléket lehetőleg nyersen, esetleg rövid ideig tartó párolás után fogyasszuk. Télen a mirelit termékeket vásároljunk meg.

A természetes formában fogyasztott vitaminok felszívódási képessége magasabb, jobban hasznosulnak, mint a kapszula, tabletta vagy por alakú, laboratóriumban készített változatok. A vitaminokat tartalmazó élelmi anyagok még értékes rostokat, ásványi anyagokat és flavonoidokat is tartalmaznak, melyek szervezetünk regenerálódó és a betegségekkel szembeni ellenálló képességét is fokozzák.

A vitaminok különböző mennyiségben találhatók meg élelmiszereinkben, sokféle táplálékunk alkotóelemei, de nincs olyan, mely minden vitamint a szükségletnek megfelelő mennyiségben tartalmazná.

Étkezzünk változatosan!
Szent-Györgyi Albert mondta: "A betegségek több mint 70%-át a nem megfelelő táplálkozás kezdeményezi."

A sovány tejtermékek csökkenthetik a vérnyomást

Újabb érdekes megfigyelés:

Egy amerikai vizsgálat szerint azoknál a nőknél, akik rendszeresen fogyasztanak sovány tejet vagy joghurtot, kisebb a kockázata a magas vérnyomás kialakulásának.
A vizsgálatban 28 886 középkorú, egészségügyben dolgozó amerikai nő vett részt, akik a vizsgálat kezdetekor nem szenvedtek semmilyen szív- és érrendszeri betegségben, és a vérnyomásuk is normális volt: a kutatók a résztvevők mindegyikét megkérték, hogy töltsenek ki egy részletes kérdőívet a táplálkozására vonatkozóan. A következő tíz év során 8 710 nőnél alakult ki magas vérnyomás: a kutatók azt találták, hogy a betegség megjelenésének kockázata 11 százalékkal volt alacsonyabb azok körében, akik a legtöbb sovány tejterméket fogyasztották, azokhoz képest, akik a legkevesebb tejterméket fogyasztották.

Az adatok részletes
elemzése azt mutatta, hogy a vérnyomásra gyakorolt kedvező hatás a tejtermékekkel elfogyasztott kálciumnak köszönhető elsősorban.

A vizsgálatból ugyanakkor az is kiderült, hogy a magasabb zsírtartalmú tejtermékek nem csökkentik a magasvérnyomás kialakulásának kockázatát: a kutatók szerint lehetséges, hogy a zsíros tejben található telített zsírsavak megakadályozzák a kálcium és a tejtermékekben található egyéb tápanyagok vérnyomáscsökkentő hatását. Összegezve, a megfigyelések arra utalnak, hogy a vérnyomásra gyakorolt hatás szempontjából a tejtermékek teljes tápanyagösszetétele tekinthető a legfontosabbnak - magyarázta a kutatást vezető Dr. Lu Wang, a bostoni Brigham Nőgyógyászati Klinika kutatója.

Az USA táplálkozási szakemberei azt tanácsolják az amerikaiaknak, hogy tejtermékfogyasztásukat növeljék napi három adagra: Wang szerint az új vizsgálat eredményei alátámasztják ezt az ajánlást, egyben felhívják a figyelmet a sovány tejtermékek előnyeire.

Az eredeti közlemény kivonata a Hypertension c. szaklapban.

A glükózamin-szulfát és a kondroitin-szulfát szerepe a porcok egészségének megőrzésében

dr. Bors István tanulmánya:

A felnőtt lakosság körében leggyakoribb izületi megbetegedés az izületi kopás (artrózis), amely leggyakrabban a porcokban bekövetkező szerkezeti változás következtében jön létre. A kórkép kezelésében napjainkban - az intenzív kutatásoknak köszönhetően - a porcregenerációra ható készítmények széles körben elérhetővé váltak, amelyeknek két fő összetevője a glükóz-amin- és a kondroitin szulfát a porcszövet egészséges felépüléséhez, regenerációjához is elengedhetetlenek.

Az ízületi megbetegedések fájdalmas tünetei és okai:
Az ízületi kopásban szenvedő betegek leggyakoribb panasza az izületi fájdalom (reggeli indítási fájdalom), illetve a mozgáskorlátozottság, amely olyan fokú is lehet, hogy a beteg mindennapi életvitelét is jelentősen korlátozza. Mindeddig a betegség oka nem egyértelműen tisztázott, szerepet játszik benne a genetikai háttér, a biomechanikai stresszhatás, a sérülések, és a porcszövet biokémiai változásai. Az izületi kopás a fejlett társadalomban, a lakosság öregedése miatt, egyre nagyobb közegészségügyi problémává is válik, ezért intenzív kutatások folynak, minél hatékonyabb terápiás lehetőségek fejlesztésének irányában, de sajnos nem áll rendelkezésünkre olyan gyógymód, amely a porcpusztulást visszafordítaná, és ezáltal a betegséget meggyógyítaná.

A porcszövet víztartalma a legfontosabb:
Az izületi felszíneket borító porcszövet porcsejtekből és nagy mennyiségű, a sejtek által termelt, sejtközötti állományból áll. Ez a sejtközötti állomány határozza meg a porc mechanikai tulajdonságait (súrlódási együttható, rugalmasság, ellenálló képesség), a porcsejtek a növekedés befejeződése után már nem osztódnak, de továbbra is termelik sejtközötti állományt alkotó nagyméretű molekulákat. Ezek a vegyületek az úgynevezett proteoglikánok, melyek fehérjéből és cukrokból épülnek fel és nagy vízmegkötő képességgel rendelkeznek. Ha a porcszövetben csökken a preteoglikán mennyisége a porc vizet veszít, rugalmassága csökken, és lassan elpusztul. A porcszövet sejtközötti állományának két rendkívül fontos összetevője a glükózamin.szulfát és a kondroitin-szulfát, amely vegyületek megfelelő pótlása kulcsfontosságú lehet a az ízületi kopás megelőzésében.
A glükózamin-szulfát pótolható
A glükózamin nemcsak fontos építőköve a porctermelésnek, és így segíti a károsodott izületi porcok regenerálódását, hanem gátolja a porcot bontó enzimek(hyaluronidáz) működését is, így képes lehet megállítani, illetve lassítani a porc pusztulásának a folyamatát is. Mindezek mellett szakértők kimutatták, hogy ez a vegyület javítja az izületi folyadék viszkozitási tulajdonságait is. Az eddigi tudományos eredmények alapján elmondható, hogy a leghatékonyabb, leggyorsabban felszívódó formája a glükózaminnak a glükózamin-szulfát. Feltehetően ez a kénezett származék azért is hatékonyabb mint az alapvegyület, mert a kén-molekula hatékonyan stabilizálja a kötőszöveteket alkotó molekulákat. A leggyakoribb adagolási mód a szájon át történő adagolás, így a hatóanyag 90 %-a felszívódik a bélrendszeren keresztül. Ennek a fölszívódott mennyiségnek csak kb. 26%-át hasznosítja a szervezet. A vegyület a májban fehérjékhez kötve raktározódik. A glükózamin koncentrációja legmagasabb a májban, a vesében és az izületi porcokban, illetve a vegyület egy része az izületi folyadékba is kiválasztódik.

A kondroitin-szulfát visszaállíthatja a porcok rugalmasságát
A kondroitin-szulfát legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a glükózaminoglikánoknál is nagyobb mennyiségben képes megkötni vizet. A porcszövetek degeneratív folyamataiban a porc kondroitin-szulfát tartalma jelentősen csökken, ennek következtében a vízmegkötő képessége is kisebb lesz, így a csökkent víztartalmú szövetek rugalmassága jelentősen csökken. Ez a folyamat azután terhelés hatására kialakuló mikrosérülések kialakulásához vezethet, ami aztán további leépülési folyamatokat indíthat be a porcszövetben. A kondroitin-szulfát azonban fokozza a porcsejtek proteoglikán és kollagén szintézisét, így fontos szerepet tölt be a porcok eredeti rugalmasságának visszaállításában is. Ez a vegyület nem csak a porcújdonképződésben tölt be alapvető szerepet, hanem a porcot bontó enzimek inaktiválása révén megállítja a porc pusztulását, és ezen keresztül gyulladásgátló hatása is jelentős.Kísérletes eredmények alapján ma már egyértelműen bizonyított, hogy a szájon át adott kondroitin-szulfát jól felszívódik, és nagy mennyiségben kerül be az izületi folyadékba.

A két vegyület hatékonyabb a gyulladásgátlóknál:
Az elmúlt években számos vizsgálatot végeztek a glükózamin-szulfát és a kondroitin-szulfát terápia hatékonyságának megítélésére, illetve számos az eddigi eredményeket összegző tanulmány látott napvilágot ebben a témában. Ezeknek a nagy betegcsoportot felölelő vizsgálatoknak az eredménye egyértelműen azt mutatta, hogy mind a glükózamin, mind a kondroitin-szulfát, illetve a kettő kombinációja hatékony szer az izületi kopás kezelésében. Ezenfelül minden vizsgálatban beszámoltak a betegek arról, hogy az izületi fájdalmuk jelentősen csökkent, javult a mozgásképességük, amely egyértelműen életminőség javulást is jelentett. Az eddig elvégzett nagy betegszámú vizsgálatok alapján továbbá úgy tűnik, hogy az enyhe és középsúlyos izületi kopások esetén a tüneteket a korábbi gyulladásgátlókkal hasonló mértékben csökkentik a glükózamint és kondroitin-szulfátot tartalmazó készítmények. Ugyanakkor az már egyértelműen látható a felmérésekből, hogy az ilyen kombinált készítmények a nem-szetroid-gyuladásgátlókkal szemben sokkal kevesebb mellékhatással rendelkeznek, és sokkal tolerálhatóbbak a betegek számára.
Természetesen az izületi kopás kezelése igen komplex feladat, amely nem csak gyógyszeres kezelésből, hanem fizikoterápiából és esetenként sebészi kezelésből áll.

A légszennyezés már öt hét alatt is károsíthatja az ereket

Egy újabb érdekes tanulmány:

Az iparvárosok levegőjében lévő egészen apró szemcseméretű szennyező anyagok meggátolják az úgynevezett "jó" koleszterin érfalvédő hatását, így védtelenné tesznek az érfalakon képződő meszes lerakódásokkal szemben - derült ki egy új amerikai tanulmányból.

A Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) kutatónak új vizsgálata szerint a városi légszennyező anyagok közül a legapróbb, nanométeres mérettartományba eső porszemek lehetnek a legveszélyesebbek: ennek oka, hogy kis méretük miatt rendkívül nehéz őket kiszűrni a levegőből, és olyan, főképp a gépjárművek kipufogócsöveiből származó szerves vegyületeket tartalmaznak, amelyek belélegzéskor egészen a tüdő legvégső hörgőcskéiig hatolnak, ahonnan könnyűszerrel átjuthatnak a véráramba. Az említett részecskék átmérője kisebb mint 0,18 mikrométer, ami egy emberi hajszál vastagságának ezredrészét jelenti.

Jesus Araujo és munkatársai egy öthetes kísérletsorozat keretében egereket tartottak olyan levegőben, amelyek a Los Angeles-i levegőből származó szennyező anyagokat tartalmaztak. A szennyezéseket a vizsgálat kezdetekor szemcseméretük szerint válogatták szét, majd az egerek egyik csoportját a kisebb, társaikat pedig a nagyobb részecskeméretű porral szennyezett levegőjű térben tartották. Öt hét elteltével megvizsgálták, hogy az egerek érfalain milyen mértékben képződtek meszes lerakódások (plakkok), amelyek később az érfalak megkeményedéséhez és szív- és érrendszeri megbetegedésekhez is vezethetnek. A kezelt egerek érfalait olyan kísérleti állatokéhoz hasonlították, amelyekkel nagyon kevés porszemet tartalmazó, szűrt levegőt lélegeztettek be.

A kutatók azt találták, hogy azoknak az egereknek, amelyekkel az egészen kicsi szemcseméretű szennyező anyagokat lélegeztették be, 55 százalékkal több meszes lerakódás képződött az érfalaikon, mint a tiszta levegőben tartott állatoknak. További eredmény, hogy a kialakult plakkok száma ezeknél az állatoknál 25 százalékkal haladta meg a közepes méretű porszemeket belélegző egerek érfalain tapasztalt elváltozások számát. Araujo szerint eredményeik arra utalnak, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásáért leginkább a levegőben található nanoméretű részecskék tehetőek felelőssé; ezek a porszemek ugyanúgy viselkednek, mint a passzív dohányosok által kényszerűségből belélegzett füstszemcsék.

A nanorészecskék egészségkárosító hatásának hátterében az húzódhat, hogy ezeknek a porszemeknek a nagyobb szemcsékhez viszonyítva nagyobb a relatív felületük, így a felszínükön nagyobb koncentrációban képesek olyan vegyületeket megkötni, amelyek szabadgyökökkel reagálva erélyes oxidációs folyamatokat indítanak be az élő sejtekben. Ez roncsolja a szöveteket és gyulladást idéz elő az érfalban, ami végül elzárt artériákhoz és érelmeszesedéshez vezethet. A kutatóknak sikerült feltérképezniük azt a mechanizmust is, ahogy a nanorészecskék előidézik az érfalak gyulladását: az apró porszemek gátolják a "jó" koleszterin (magas sűrűségű lipoprotein; HDL) gyulladásgátló hatását, így közvetett módon is elősegítik az erek elzáródását.

A kutatók szerint a kísérlet legfontosabb eredménye az, hogy a légszennyezésnek már egészen rövid időszak (öt hét) alatt is jelentkezhet az egészségkárosító hatása, így különösen fontosak azok a törekvések, amelyek a nagyvárosok légszennyezettségének csökkentését tűzték ki célul. A kutatás következő szakaszában azt igyekeznek meghatározni, hogy a levegőben szálló nanorészecskék mely vegyi összetevői okoznak egészségkárosodást az emberben.

Két korábbi tanulmánynak - a fent ismertetett vizsgálathoz hasonlóan - szintén sikerült kimutatnia, hogy a városi légszennyezés miként függhet össze a vérrögök kialakulásával a szervezetben. A kutatók az eredmények fényében azt tanácsolják, hogy a rögképződés megelőzése érdekében mozogjunk minél többet, szmogos napokon azonban a szabad levegő helyett próbáljunk inkább olyan mozgásformát keresni, amelyet zárt térben is végezhetünk.

Gyakoribb az ekcéma, ha a bélrendszerben kevesebb a tejsavbaktérium

Még egy érdekes írás, az előző bejegyzéshez kapcsolódva:

Egy nemrég megjelent svéd tanulmány szerint azok az újszülöttek, akiknek a szülést követően a normálisnál kevesebb fajtájú baktérium található a bélrendszerében, nagyobb valószínűséggel lesznek ekcémások a következő másfél év során. A vizsgálati eredmények egyértelműen arra utalnak, hogy a változatos bélflóra komoly szerepet játszik a szervezet védekező rendszerének a fejlődésében.
Az egészséges bélrendszerben számos jótékony baktériumfajta él, manapság azonban ez a bélflóra az emberek többségében károsodott. Az egyensúly felborulása a rossz közérzet mellett különféle betegségek, például ekcéma kialakulásához is vezethet: erre a lehetséges veszélyre hívta fel a figyelmet az egyik legújabb svéd kutatás, amelyben 300 gyermeket vizsgáltak. Az eredmények azt mutatták, hogy azok az újszülöttek, akiknél a szülést követő első hét után csak korlátozott számban lehetett kimutatni az egészséges bélflóra baktériumait, 18 hónapos korukra gyakrabban szenvedtek ekcémában, mint az egészséges bélflórával rendelkező társaik.
Az újszülöttek bélflórája alapvetően az anyai baktériumok összetételétől függ, amelyekkel már a születés közben is kapcsolatba kerülünk. Amennyiben az anya hüvelyének megfelelő a baktériumflórája - azaz kellő mennyiségben fordulnak elő benne a tejsavbaktériumok (lactobacillusok) - úgy a szülés jelenti az első lépést az újszülött egészséges bélflórájának kialakulásához. A probléma sajnos már itt jelentkezhet, ugyanis egyes, a modern életvitelhez kapcsolódó "szokások" - például az antibiotikumok vagy a fogamzásgátlók alkalmazása - felboríthatják az egészséges baktériumflórát, emiatt pedig komoly zavart szenvedhet az újszülött bélrendszerének kolonizációja, vagyis a megfelelő számú és fajtájú baktérium megtelepedése. (Ma az USA-ban minden harmadik szülőkorban lévő nőnek van hüvelyi diszbakteriózisa, azaz felborult, kórosan megváltozott baktérium-mennyisége és összetétele.) A baktériumflóra megváltozásának háttere és okai máig nem tisztázottak, de több elmélet is született a kérdés megválaszolására. Az egyik ilyen elmélet szerint az ok abban keresendő, hogy a mai élelmiszerek szinte mindegyike hőkezelt és hűtőben tárolt, amivel jelentősen csökken a bennük normálisan előforduló jótékony vagy káros baktériumok száma, így a tejsavbaktériumoké is. A tejsavbaktériumok egyik legfontosabb forrása az általuk erjesztett ételek, mint a joghurt, a savanyúságok (savanyú káposzta, pácolt oliva), vagy a sajt. Régészeti leletek bizonyítják, hogy ilyen ételeket évezredek óta fogyaszt az emberiség, hiszen ez az egyik legjobb tartósítási eljárás. Sajnos a modern tartósító eljárások (hőkezelés, fagyasztás) mára szinte teljesen uralják az élelmiszerpiacot, miáltal nem csak az elfogyasztott ételeink fajtái, de a bélrendszerünkbe jutó baktériumok mennyisége és fajtái is jelentősen megváltoztak.

A tejsavbaktériumok szerepe
A tejsavbaktériumoknak jelenleg közel 90 fajtája ismert; az emberi szervezetben egyaránt megtalálhatóak a szájban, a bélrendszerben és a hüvelyben is. A tejsavbaktériumok az általuk erjesztett ételekben spontán fejlődnek, miközben környezetükben elnyomják mind az ételek romlását, mind a betegségeket okozó baktériumokat (az ételekben előforduló két leggyakoribb tejsavbaktérium a Lactobacillus plantarum és a Lactobacillus paracasei). Az említett ételek mellett speciális táplálékokkal, illetve a patikákban kapható zacskózott, vagy kapszulázott tejsavbaktériumok (probiotikumok) fogyasztásával is előnyösen serkenthetjük a normális bélflóra kialakulását, vagy annak helyreállítását.

Az eredeti cikk a Journal of Allergy and Clinical Immunology című folyóiratban jelent meg.

A probiotikumok szerepe az egészség megőrzésében.

Most találtam egy érdekes cikket, közzé teszem:

A szervezet működése, az egészség fennmaradása és a vastagbél működése között szoros kapcsolat van. A káros bomlástermékeket termelő rothasztó baktériumok túlsúlya a bélben különféle betegségek kialakulásához vezethet: ide tartoznak a Candida által okozott gombafertőzés és más gyakran jelentkező bélfertőzések, a vastagbélrák, az irritábilis bélszindróma (IBS), a májkárosodás és az emelkedett koleszterinszint. Az említett betegségek hatására csökken a szervezet ellenállóképessége, fáradtság és emésztési panaszok jelentkeznek, illetve allergiás reakciók is kialakulhatnak. A bélben lévő hasznos baktériumok azonban képesek kivédeni ezeket a káros hatásokat.
Gyomor- és bélrendszerünkben többfajta mikroorganizmus található. A tápcsatornának ezen a szakaszán élő baktériumok száma eltérő: a gyomorban viszonylag kevés, majd a bélcsatornában lefelé haladva egyre nagyobb mennyiségben fordulnak elő, a vastagbélben például megközelítőleg 400-500 mikróbafaj (baktériumok, gombák) él. Egyes számítások szerint a baktériumok száma egy gramm béltartalomban eléri az egybilliót, a mikróbák össztömege pedig a felnőttek esetében nagyjából egy-másfél kilogramm .
Probiotikumok
A probiotikumok humánbarát vagy "jó" - nem mérgező hatású - baktériumok, melyek a vastagbélben fejtik ki pozitív hatásukat. A probiotikumok közé tartozó baktériumtörzsek közül a tejsavbaktériumok a legjelentősebbek és a legismertebbek: a tejsavbaktériumok közös jellemzője, hogy a tejcukorból tejsavat képeznek (erről kapták nevüket is, illetve ez alapján sorolják őket egy csoportba). A tejsavbaktériumok a bélflóra egyensúlyának fenntartásában játszanak fontos szerepet. A probiotikumok olyan anyagcseretermékeket termelnek, amelyek közvetlenül hatnak egészségünkre. A probiotikumok közé tartozó legismertebb és legfontosabb baktériumtörzsek a Lactobacillus, a Streptococcus és a Bifidobacterium.
Prebiotikumok
A prebiotikumok természetes tápanyagok, illetve a probiotikumok kizárólagos tápanyagai: egyszerű cukrokból felépülő úgynevezett oligoszacharidok, melyek emésztetlenül kerülnek a vastagbélbe, és segítik a hasznos baktériumok elszaporodását. A prebiotikumok tulajdonképpen vízben oldódó élelmi rostok, és számos élelmiszerben megtalálhatóak.
Szimbiotikumok
A szimbiotikumok a pro- és a prebiotikumok együttesét jelölik, amelyben összegződik a két baktériumok és a tápanyagok előnyös hatása.
A bélflóra és az immunrendszer működése
Szervezetünk immunanyagának megközelítőleg 70%-át a bélflóra termeli, ezért ennek károsodása veszélyezteti az immunrendszer optimális működését. A bélflóra optimális baktérium-összetételének, illetve egyensúlyának felborulását több tényező együttes vagy egyenkénti jelenléte okozhatja, például a hosszabban tartó antibiotikumos kezelés, az egyoldalú táplálkozás, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a stressz, az utazási izgalmak (utazók hasmenése), a kemoterápia, illetve a radiológiai kezelés.
A probiotikumokat tartalmazó élelmiszerek anyagcserében kifejtett hatása
A probiotikumok abban különböznek a közönséges tejsavbaktériumoktól, hogy károsodás nélkül jutnak le a tápcsatornán keresztül a vastagbélbe, és mindvégig ellenállnak a gyomorsav, az epesavak és az emésztőenzimek hatásának. A vastagbélbe kerülve elszaporodnak, majd megtapadnak a bélfalon, kifejtve előnyös hatásaikat.
A probiotikumok szerepet játszanak a bélflóra egyensúlyának fenntartásában, a fertőzések elleni védelemben, megakadályozzák a kórokozók elszaporodását, erősítve ezzel a szervezet ellenállóképességét. A vastagbélbe kerülő, még emésztetlen szénhidrátokat lebontják, valamint növelik a fehérjék, zsírok, ásványi anyagok és a vitaminok felhasználását. Csökkentik a koleszterinszintet és antioxidáns aktivitásuk révén gátolják a káros szabadgyökök képződését, ezen kívül vitaminokat (K- és B-vitaminok, folsav) termelnek. Segítik a megfelelő bélmozgást, megakadályozzák a székrekedés kialakulását, és védenek a fertőzést okozó baktériumok ellen, ezen kívül hozzájárulnak a májzsugorodás és a vastagbélrák megelőzéséhez. A probiotikumok gátolják az esetenként ártalmas baktériumok (pl. E. coli) elszaporodását is.
A károsodott bélflóra normál működésének visszaállítását probiotikumokat tartalmazó élelmiszerek fogyasztásával segíthetjük elő. A vastagbélben lévő hasznos baktériumok még nagyobb mennyiségben sem okoznak kárt a bélflórában, ezért a tejsavbaktériumokat tartalmazó étrend fogyasztása előnyös a szervezetünknek. Egy élelmiszer (például tejtermék) akkor probiotikumos, ha megfelelő mennyiségű - grammonként legalább 106 darab - probiotikumot tartalmaz és ez a szám a termék szavatosságának ideje alatt, illetve lejártáig sem változik. Probiotikomokat tartalmaznak a tejtermékek (érlelt sajtok, sajtkrémek, joghurt, savanyú tejszín és túrókészítmények, vajkrémek), húsáruk, italok, és általában a fermentált élelmiszerek. A prebiotikumok általában tejtartalmú élelmiszerekben, tésztafélékben és húsárukban találhatók. A leggyakrabban előforduló prebiotikumok (oligoszacharidok) például a frukto-oligoszacharidok, galakto-oligoszacharidok és a laktulóz. A szimbiotikumok főként tejtermékekben találhatóak meg.

Nógrádi Katalin dietetikus

A szemfáradtság okai és amit ellene tehetünk

A mai, sok esetben egyre fokozottabb teljesítményt igénylő világunkban szemünk is túlzott megerőltetésnek lehet kitéve: a gyakran éjszakába nyúló, számítógép előtt töltök órák száma - több más tényező mellett - könnyen a szem fáradásához, később pedig szemszárazsághoz vezethet. Mit tehetünk a szemfáradtság elkerülése, illetve a kialakult, kellemetlen tünetek kezelése érdekében?

Mitől fárad el a szemünk?
A szemfáradtság elsődleges okai között egyértelműen a modern életvitellel együtt járó tényezőket kell kiemelnünk: a szem túlterheltségének legfőbb előidézője a számítógépes munkavégzés, amelynek során gyakran sokkal többet kell egyhuzamban néznünk a monitor képernyőjét, mint amennyit szemünk még a kifáradás jelei nélkül is tolerálni képes. A számítógép monitorján nem ugyanúgy jelennek meg a betűk, mint egy nyomtatott lapon: tudatosan észre sem vesszük, de itt nem olyan kontrasztosak a színek, és a képpontokból összeálló betűk formája is kevésbé éles és határozott, mint nyomtatásban. A szem nem képes tartósan élesre állítani a monitoron nézett képet, az élesség megtartásához ezért rövid időközönként újra és újra fókuszálnia kell, ami állandó megterhelést jelent a szem belső izmainak. A szemfáradtság kialakulásában szerepet játszó másik fő tényező, hogy a képernyő előtt ülve hajlamosak vagyunk kevesebbet pislogni: ismert, hogy ha a szem megerőltetése nélkül a távolba meredünk, akkor átlagosan huszonkétszer pislogunk percenként. Olvasás közben ez az érték tízre, a monitor előtt ülve viszont mindössze nyolcra csökken, ami negatívan befolyásolhatja a szemfelszín természetes egyensúlyát. Ennek oka, hogy a szemfelszínt borító vékony folyadékréteg, a könnyfilm egyensúlya megbomlik.

A három rétegből felépülő könnyfilmet kívülről egy olajos réteg fedi: az ún. lipidréteg feladata a szem nedvesen tartása, a szemfelszín egyenletességének biztosítása, és emellett a vizes fázis párolgásának megakadályozása is. Ez alatt helyezkedik el a vizes könnyréteg, amelynek nagyjából 98%-a áll vízből, emellett ásványi anyagokat és különféle ionokat (pl. nátrium, kálium, klorid és hidrokarbonát) és különféle fehérjéket tartalmaz. A könnyréteg feladata a szaruhártya megfelelő nedvességének biztosítása és szemünk "tisztántartása", valamint a kórokozók elleni védekezés - ez utóbbi az immunglobulinoknak és a lizozim nevű anti-bakteriális enzimnek köszönhető. Legalul helyezkedik el az ún. mucinréteg, amely a szaruhártyát borítja, és rögzíti a felette elhelyezkedő két réteget a szem hámjához. A mucin feladata emellett a sima optikai felszín biztosítása is. Ha a könnyfilm épsége bármilyen okból megsérül, az a szemfáradtságot követően komolyabb problémát, ún. szemszárazságot is okozhat. A szemszárazság jellemző tünetei között szerepel a viszkető, szúró, égető vagy az ún. idegentest-érzés ("mintha homok ment volna a szemembe"), a homályos látás, a túlzott fényérzékenység, illetve a szem kivörösödése, ezért ezzel minél hamarabb érdemes orvoshoz fordulnunk

A szemfáradtság további okai
A túlzott számítógép-használaton kívül a szemfáradtság további lehetséges okai között szerepelnek az olyan - részben módosítható - életmódbeli tényezők, mint a túl sok TV-nézés (sötétben, megfelelő világítás nélkül), a hosszabb ideig tartó folyamatos autóvezetés, a túl száraz szobai levegő, a légkondicionált helységekben való egész napos tartózkodás, a légszennyezettség és a cigarettafüstös levegő, és a kontaktlencse-használat is okozhat szempanaszokat. A szemfáradtság elkerülését célzó tanácsok ezekben az esetekben természetesen meglehetősen egyszerűek (próbáljuk meg minél inkább elkerülni a kiváltó okokat), sajnos azonban vannak olyan tényezők is, amelyekkel szükségszerűen együtt kell élnünk: ilyen a légszennyezettség, vagy ha a munkahelyünkön légkondicionált irodában kell dolgoznunk. A szemfáradtság a fentiektől eltérő okokból is kialakulhat, például ha valakinél nem termelődik elegendő mennyiségű könny: az instabil állapotú könnyfilm ilyenkor nem teszi elég nedvessé a szaruhártyát, ami amellett, hogy folyamatosan kellemetlen érzést okoz, átmenetileg a látás minőségét is ronthatja. Bármely okból alakult is ki a szemfáradtság, ha hosszabb időn át is fennállnak a panaszok, érdemes felkeresnünk háziorvosunkat vagy egy szemész szakorvost, aki javasolhatja számunkra a megfelelő szemcseppet.

Mit tehetünk a szemfáradtság megelőzése érdekében?
Amennyiben hosszabb - egész napos, vagy akár éjszakai műszakban történő - számítógépes munkavégzéssel járó szakmában dolgozunk, asztalunkon érdemes a monitort úgy elhelyezni, hogy az pont szemben legyen velünk, tőlünk nagyjából 50-70 cm távolságra (ez függ a monitor méretétől is), és közepe az egyenes előre nézés vonala alatt 10-20 cm-rel legyen, mert így enyhén lefelé kell nézni. Fontos a monitor típusa is: a modern folyadékkristályos (lcd) képernyők sokkal előnyösebbek, mint a régebbi, katódsugárcsöves (crt) típusok. A fényviszonyok beállításánál az a legideálisabb, ha a monitor fényerejénél gyengébb általános megvilágítást alkalmazunk, kiegészítve egy asztali lámpával, ami csak a billentyűzetet és a nyomtatott anyagot világítja meg, a monitort és a szemet viszont nem. Törekedni kell a feleslegesen nagy külső és belső világítás kiküszöbölésére is, amit függöny vagy redőny használatával, és a belső világítás lehetőség szerinti csökkentésével lehet elérni. A legjobb, ha az ablak oldalra esik tőlünk, és nem szemben vagy háttal ülünk neki, mert a túl erős fény fárasztja a szemet, rontja a koncentrációt, és zavaró fényvisszaverődéseket, tükröződéseket hozhat létre. A monitort érdemes tükröződés elleni szűrővel vagy ernyővel is ellátni, és hasznos lehet a számítógépes szemüvegeken található ún. antireflex bevonat is.

Néhány egyszerű gyakorlat szintén sokat segíthet a szem elfáradásának és kiszáradásának megelőzésében: a szemfáradságot rendszeres, tudatos pislogással lehet a legjobban megakadályozni. Fél óránként végezzünk 10 nagyon lassú szemlehunyást, zárt szemhéjunk mögött lassan körözzünk a szemünkkel, és a fókuszálásban közreműködő szemizmok nyújtására egy percig nézzünk egy távoli tárgyat, vagy tíz másodpercenként váltogassuk a közelre és a távolra nézést. Végül a legfontosabb, hogy feltétlenül tartsunk időnként egy-egy rövidebb szünetet: álljunk fel és járkáljunk egy keveset, miközben szemünk is egy kis pihenéshez juthat.

Az Amerikai Rákkutató Társaság legújabb eredményei

A rákbetegségek egyharmada életmódunk gyökeres megváltoztatásával elkerülhető lenne.

Az életstílus- és életmódváltásra vonatkozó tanácsok nagy része bárki számára hasznos lehet a daganatos betegségek megelőzése érdekében; a tanácsok betartásával pedig nem csak a rákos, de más - főként a szív- és érrendszeri - betegségek kockázata is jelentősen csökkenthető.

Szokjunk le a cigarettáról
Az összes szakember egyetért abban, hogy a rákmegelőzés elsődleges és legfontosabb lépése a dohányzás minden formájáról való leszokás. Az iparilag fejlett országokban és Magyarországon a halálos kimenetelű rákos megbetegedések mintegy harmadáért, a tüdőrákos megbetegedéseknek pedig legalább 85-90%-áért a dohányzás a felelős. A pipások, szivarosok körében a tüdőrák kialakulásának kockázata ugyan kisebb, mint a cigarettázók között, de jelentősen nagyobb, mint a nemdohányzók körében. A dohányzás abbahagyása után tíz-tizenöt évvel a volt dohányosoknál a tüdőrák kialakulásának kockázata oly mértékben csökken, hogy gyakorlatilag alig magasabb a nemdohányzóknál észlelt kockázat szintjénél, vagyis sohasem késő elkezdeni áttérni a füstmentes életmódra.

Alkohol
A következő életmódbeli rákellenes tényező lehet a mértéktelen és rendszeres alkoholfogyasztás csökkentése. Az alkohol egészségkárosító hatása, így a rákos megbetegedések előfordulásának gyakoriságára kifejtett hatása a tévhitekkel ellentétben független attól, hogy azt milyen formában (bor, sör, röviditalok) fogyasztjuk.
A szeszes italok elsősorban azon szövetekre fejtenek ki rákkeltő hatást, amelyekkel a fogyasztás során közvetlen érintkezésbe kerülnek: ilyen a szájüreg, a garat és a felső légutak nyálkahártyája. A mértéktelen alkoholfogyasztás súlyosan érinti továbbá a májat, ahol az alkohol lebontása, anyagcseréje és feldolgozása történik. A szeszes italok a nyálkahártyák sejtjeit irritálva érzékenyebbé teszik azokat a más forrásokból - például a dohányzásból - származó rákkeltő anyagokkal szemben, együttes hatásuk emiatt könnyebben elősegítheti a daganatképződést.