A sovány tejtermékek csökkenthetik a vérnyomást

Újabb érdekes megfigyelés:

Egy amerikai vizsgálat szerint azoknál a nőknél, akik rendszeresen fogyasztanak sovány tejet vagy joghurtot, kisebb a kockázata a magas vérnyomás kialakulásának.
A vizsgálatban 28 886 középkorú, egészségügyben dolgozó amerikai nő vett részt, akik a vizsgálat kezdetekor nem szenvedtek semmilyen szív- és érrendszeri betegségben, és a vérnyomásuk is normális volt: a kutatók a résztvevők mindegyikét megkérték, hogy töltsenek ki egy részletes kérdőívet a táplálkozására vonatkozóan. A következő tíz év során 8 710 nőnél alakult ki magas vérnyomás: a kutatók azt találták, hogy a betegség megjelenésének kockázata 11 százalékkal volt alacsonyabb azok körében, akik a legtöbb sovány tejterméket fogyasztották, azokhoz képest, akik a legkevesebb tejterméket fogyasztották.

Az adatok részletes
elemzése azt mutatta, hogy a vérnyomásra gyakorolt kedvező hatás a tejtermékekkel elfogyasztott kálciumnak köszönhető elsősorban.

A vizsgálatból ugyanakkor az is kiderült, hogy a magasabb zsírtartalmú tejtermékek nem csökkentik a magasvérnyomás kialakulásának kockázatát: a kutatók szerint lehetséges, hogy a zsíros tejben található telített zsírsavak megakadályozzák a kálcium és a tejtermékekben található egyéb tápanyagok vérnyomáscsökkentő hatását. Összegezve, a megfigyelések arra utalnak, hogy a vérnyomásra gyakorolt hatás szempontjából a tejtermékek teljes tápanyagösszetétele tekinthető a legfontosabbnak - magyarázta a kutatást vezető Dr. Lu Wang, a bostoni Brigham Nőgyógyászati Klinika kutatója.

Az USA táplálkozási szakemberei azt tanácsolják az amerikaiaknak, hogy tejtermékfogyasztásukat növeljék napi három adagra: Wang szerint az új vizsgálat eredményei alátámasztják ezt az ajánlást, egyben felhívják a figyelmet a sovány tejtermékek előnyeire.

Az eredeti közlemény kivonata a Hypertension c. szaklapban.

A glükózamin-szulfát és a kondroitin-szulfát szerepe a porcok egészségének megőrzésében

dr. Bors István tanulmánya:

A felnőtt lakosság körében leggyakoribb izületi megbetegedés az izületi kopás (artrózis), amely leggyakrabban a porcokban bekövetkező szerkezeti változás következtében jön létre. A kórkép kezelésében napjainkban - az intenzív kutatásoknak köszönhetően - a porcregenerációra ható készítmények széles körben elérhetővé váltak, amelyeknek két fő összetevője a glükóz-amin- és a kondroitin szulfát a porcszövet egészséges felépüléséhez, regenerációjához is elengedhetetlenek.

Az ízületi megbetegedések fájdalmas tünetei és okai:
Az ízületi kopásban szenvedő betegek leggyakoribb panasza az izületi fájdalom (reggeli indítási fájdalom), illetve a mozgáskorlátozottság, amely olyan fokú is lehet, hogy a beteg mindennapi életvitelét is jelentősen korlátozza. Mindeddig a betegség oka nem egyértelműen tisztázott, szerepet játszik benne a genetikai háttér, a biomechanikai stresszhatás, a sérülések, és a porcszövet biokémiai változásai. Az izületi kopás a fejlett társadalomban, a lakosság öregedése miatt, egyre nagyobb közegészségügyi problémává is válik, ezért intenzív kutatások folynak, minél hatékonyabb terápiás lehetőségek fejlesztésének irányában, de sajnos nem áll rendelkezésünkre olyan gyógymód, amely a porcpusztulást visszafordítaná, és ezáltal a betegséget meggyógyítaná.

A porcszövet víztartalma a legfontosabb:
Az izületi felszíneket borító porcszövet porcsejtekből és nagy mennyiségű, a sejtek által termelt, sejtközötti állományból áll. Ez a sejtközötti állomány határozza meg a porc mechanikai tulajdonságait (súrlódási együttható, rugalmasság, ellenálló képesség), a porcsejtek a növekedés befejeződése után már nem osztódnak, de továbbra is termelik sejtközötti állományt alkotó nagyméretű molekulákat. Ezek a vegyületek az úgynevezett proteoglikánok, melyek fehérjéből és cukrokból épülnek fel és nagy vízmegkötő képességgel rendelkeznek. Ha a porcszövetben csökken a preteoglikán mennyisége a porc vizet veszít, rugalmassága csökken, és lassan elpusztul. A porcszövet sejtközötti állományának két rendkívül fontos összetevője a glükózamin.szulfát és a kondroitin-szulfát, amely vegyületek megfelelő pótlása kulcsfontosságú lehet a az ízületi kopás megelőzésében.
A glükózamin-szulfát pótolható
A glükózamin nemcsak fontos építőköve a porctermelésnek, és így segíti a károsodott izületi porcok regenerálódását, hanem gátolja a porcot bontó enzimek(hyaluronidáz) működését is, így képes lehet megállítani, illetve lassítani a porc pusztulásának a folyamatát is. Mindezek mellett szakértők kimutatták, hogy ez a vegyület javítja az izületi folyadék viszkozitási tulajdonságait is. Az eddigi tudományos eredmények alapján elmondható, hogy a leghatékonyabb, leggyorsabban felszívódó formája a glükózaminnak a glükózamin-szulfát. Feltehetően ez a kénezett származék azért is hatékonyabb mint az alapvegyület, mert a kén-molekula hatékonyan stabilizálja a kötőszöveteket alkotó molekulákat. A leggyakoribb adagolási mód a szájon át történő adagolás, így a hatóanyag 90 %-a felszívódik a bélrendszeren keresztül. Ennek a fölszívódott mennyiségnek csak kb. 26%-át hasznosítja a szervezet. A vegyület a májban fehérjékhez kötve raktározódik. A glükózamin koncentrációja legmagasabb a májban, a vesében és az izületi porcokban, illetve a vegyület egy része az izületi folyadékba is kiválasztódik.

A kondroitin-szulfát visszaállíthatja a porcok rugalmasságát
A kondroitin-szulfát legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a glükózaminoglikánoknál is nagyobb mennyiségben képes megkötni vizet. A porcszövetek degeneratív folyamataiban a porc kondroitin-szulfát tartalma jelentősen csökken, ennek következtében a vízmegkötő képessége is kisebb lesz, így a csökkent víztartalmú szövetek rugalmassága jelentősen csökken. Ez a folyamat azután terhelés hatására kialakuló mikrosérülések kialakulásához vezethet, ami aztán további leépülési folyamatokat indíthat be a porcszövetben. A kondroitin-szulfát azonban fokozza a porcsejtek proteoglikán és kollagén szintézisét, így fontos szerepet tölt be a porcok eredeti rugalmasságának visszaállításában is. Ez a vegyület nem csak a porcújdonképződésben tölt be alapvető szerepet, hanem a porcot bontó enzimek inaktiválása révén megállítja a porc pusztulását, és ezen keresztül gyulladásgátló hatása is jelentős.Kísérletes eredmények alapján ma már egyértelműen bizonyított, hogy a szájon át adott kondroitin-szulfát jól felszívódik, és nagy mennyiségben kerül be az izületi folyadékba.

A két vegyület hatékonyabb a gyulladásgátlóknál:
Az elmúlt években számos vizsgálatot végeztek a glükózamin-szulfát és a kondroitin-szulfát terápia hatékonyságának megítélésére, illetve számos az eddigi eredményeket összegző tanulmány látott napvilágot ebben a témában. Ezeknek a nagy betegcsoportot felölelő vizsgálatoknak az eredménye egyértelműen azt mutatta, hogy mind a glükózamin, mind a kondroitin-szulfát, illetve a kettő kombinációja hatékony szer az izületi kopás kezelésében. Ezenfelül minden vizsgálatban beszámoltak a betegek arról, hogy az izületi fájdalmuk jelentősen csökkent, javult a mozgásképességük, amely egyértelműen életminőség javulást is jelentett. Az eddig elvégzett nagy betegszámú vizsgálatok alapján továbbá úgy tűnik, hogy az enyhe és középsúlyos izületi kopások esetén a tüneteket a korábbi gyulladásgátlókkal hasonló mértékben csökkentik a glükózamint és kondroitin-szulfátot tartalmazó készítmények. Ugyanakkor az már egyértelműen látható a felmérésekből, hogy az ilyen kombinált készítmények a nem-szetroid-gyuladásgátlókkal szemben sokkal kevesebb mellékhatással rendelkeznek, és sokkal tolerálhatóbbak a betegek számára.
Természetesen az izületi kopás kezelése igen komplex feladat, amely nem csak gyógyszeres kezelésből, hanem fizikoterápiából és esetenként sebészi kezelésből áll.

A légszennyezés már öt hét alatt is károsíthatja az ereket

Egy újabb érdekes tanulmány:

Az iparvárosok levegőjében lévő egészen apró szemcseméretű szennyező anyagok meggátolják az úgynevezett "jó" koleszterin érfalvédő hatását, így védtelenné tesznek az érfalakon képződő meszes lerakódásokkal szemben - derült ki egy új amerikai tanulmányból.

A Los Angeles-i Kalifornia Egyetem (UCLA) kutatónak új vizsgálata szerint a városi légszennyező anyagok közül a legapróbb, nanométeres mérettartományba eső porszemek lehetnek a legveszélyesebbek: ennek oka, hogy kis méretük miatt rendkívül nehéz őket kiszűrni a levegőből, és olyan, főképp a gépjárművek kipufogócsöveiből származó szerves vegyületeket tartalmaznak, amelyek belélegzéskor egészen a tüdő legvégső hörgőcskéiig hatolnak, ahonnan könnyűszerrel átjuthatnak a véráramba. Az említett részecskék átmérője kisebb mint 0,18 mikrométer, ami egy emberi hajszál vastagságának ezredrészét jelenti.

Jesus Araujo és munkatársai egy öthetes kísérletsorozat keretében egereket tartottak olyan levegőben, amelyek a Los Angeles-i levegőből származó szennyező anyagokat tartalmaztak. A szennyezéseket a vizsgálat kezdetekor szemcseméretük szerint válogatták szét, majd az egerek egyik csoportját a kisebb, társaikat pedig a nagyobb részecskeméretű porral szennyezett levegőjű térben tartották. Öt hét elteltével megvizsgálták, hogy az egerek érfalain milyen mértékben képződtek meszes lerakódások (plakkok), amelyek később az érfalak megkeményedéséhez és szív- és érrendszeri megbetegedésekhez is vezethetnek. A kezelt egerek érfalait olyan kísérleti állatokéhoz hasonlították, amelyekkel nagyon kevés porszemet tartalmazó, szűrt levegőt lélegeztettek be.

A kutatók azt találták, hogy azoknak az egereknek, amelyekkel az egészen kicsi szemcseméretű szennyező anyagokat lélegeztették be, 55 százalékkal több meszes lerakódás képződött az érfalaikon, mint a tiszta levegőben tartott állatoknak. További eredmény, hogy a kialakult plakkok száma ezeknél az állatoknál 25 százalékkal haladta meg a közepes méretű porszemeket belélegző egerek érfalain tapasztalt elváltozások számát. Araujo szerint eredményeik arra utalnak, hogy a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásáért leginkább a levegőben található nanoméretű részecskék tehetőek felelőssé; ezek a porszemek ugyanúgy viselkednek, mint a passzív dohányosok által kényszerűségből belélegzett füstszemcsék.

A nanorészecskék egészségkárosító hatásának hátterében az húzódhat, hogy ezeknek a porszemeknek a nagyobb szemcsékhez viszonyítva nagyobb a relatív felületük, így a felszínükön nagyobb koncentrációban képesek olyan vegyületeket megkötni, amelyek szabadgyökökkel reagálva erélyes oxidációs folyamatokat indítanak be az élő sejtekben. Ez roncsolja a szöveteket és gyulladást idéz elő az érfalban, ami végül elzárt artériákhoz és érelmeszesedéshez vezethet. A kutatóknak sikerült feltérképezniük azt a mechanizmust is, ahogy a nanorészecskék előidézik az érfalak gyulladását: az apró porszemek gátolják a "jó" koleszterin (magas sűrűségű lipoprotein; HDL) gyulladásgátló hatását, így közvetett módon is elősegítik az erek elzáródását.

A kutatók szerint a kísérlet legfontosabb eredménye az, hogy a légszennyezésnek már egészen rövid időszak (öt hét) alatt is jelentkezhet az egészségkárosító hatása, így különösen fontosak azok a törekvések, amelyek a nagyvárosok légszennyezettségének csökkentését tűzték ki célul. A kutatás következő szakaszában azt igyekeznek meghatározni, hogy a levegőben szálló nanorészecskék mely vegyi összetevői okoznak egészségkárosodást az emberben.

Két korábbi tanulmánynak - a fent ismertetett vizsgálathoz hasonlóan - szintén sikerült kimutatnia, hogy a városi légszennyezés miként függhet össze a vérrögök kialakulásával a szervezetben. A kutatók az eredmények fényében azt tanácsolják, hogy a rögképződés megelőzése érdekében mozogjunk minél többet, szmogos napokon azonban a szabad levegő helyett próbáljunk inkább olyan mozgásformát keresni, amelyet zárt térben is végezhetünk.

Gyakoribb az ekcéma, ha a bélrendszerben kevesebb a tejsavbaktérium

Még egy érdekes írás, az előző bejegyzéshez kapcsolódva:

Egy nemrég megjelent svéd tanulmány szerint azok az újszülöttek, akiknek a szülést követően a normálisnál kevesebb fajtájú baktérium található a bélrendszerében, nagyobb valószínűséggel lesznek ekcémások a következő másfél év során. A vizsgálati eredmények egyértelműen arra utalnak, hogy a változatos bélflóra komoly szerepet játszik a szervezet védekező rendszerének a fejlődésében.
Az egészséges bélrendszerben számos jótékony baktériumfajta él, manapság azonban ez a bélflóra az emberek többségében károsodott. Az egyensúly felborulása a rossz közérzet mellett különféle betegségek, például ekcéma kialakulásához is vezethet: erre a lehetséges veszélyre hívta fel a figyelmet az egyik legújabb svéd kutatás, amelyben 300 gyermeket vizsgáltak. Az eredmények azt mutatták, hogy azok az újszülöttek, akiknél a szülést követő első hét után csak korlátozott számban lehetett kimutatni az egészséges bélflóra baktériumait, 18 hónapos korukra gyakrabban szenvedtek ekcémában, mint az egészséges bélflórával rendelkező társaik.
Az újszülöttek bélflórája alapvetően az anyai baktériumok összetételétől függ, amelyekkel már a születés közben is kapcsolatba kerülünk. Amennyiben az anya hüvelyének megfelelő a baktériumflórája - azaz kellő mennyiségben fordulnak elő benne a tejsavbaktériumok (lactobacillusok) - úgy a szülés jelenti az első lépést az újszülött egészséges bélflórájának kialakulásához. A probléma sajnos már itt jelentkezhet, ugyanis egyes, a modern életvitelhez kapcsolódó "szokások" - például az antibiotikumok vagy a fogamzásgátlók alkalmazása - felboríthatják az egészséges baktériumflórát, emiatt pedig komoly zavart szenvedhet az újszülött bélrendszerének kolonizációja, vagyis a megfelelő számú és fajtájú baktérium megtelepedése. (Ma az USA-ban minden harmadik szülőkorban lévő nőnek van hüvelyi diszbakteriózisa, azaz felborult, kórosan megváltozott baktérium-mennyisége és összetétele.) A baktériumflóra megváltozásának háttere és okai máig nem tisztázottak, de több elmélet is született a kérdés megválaszolására. Az egyik ilyen elmélet szerint az ok abban keresendő, hogy a mai élelmiszerek szinte mindegyike hőkezelt és hűtőben tárolt, amivel jelentősen csökken a bennük normálisan előforduló jótékony vagy káros baktériumok száma, így a tejsavbaktériumoké is. A tejsavbaktériumok egyik legfontosabb forrása az általuk erjesztett ételek, mint a joghurt, a savanyúságok (savanyú káposzta, pácolt oliva), vagy a sajt. Régészeti leletek bizonyítják, hogy ilyen ételeket évezredek óta fogyaszt az emberiség, hiszen ez az egyik legjobb tartósítási eljárás. Sajnos a modern tartósító eljárások (hőkezelés, fagyasztás) mára szinte teljesen uralják az élelmiszerpiacot, miáltal nem csak az elfogyasztott ételeink fajtái, de a bélrendszerünkbe jutó baktériumok mennyisége és fajtái is jelentősen megváltoztak.

A tejsavbaktériumok szerepe
A tejsavbaktériumoknak jelenleg közel 90 fajtája ismert; az emberi szervezetben egyaránt megtalálhatóak a szájban, a bélrendszerben és a hüvelyben is. A tejsavbaktériumok az általuk erjesztett ételekben spontán fejlődnek, miközben környezetükben elnyomják mind az ételek romlását, mind a betegségeket okozó baktériumokat (az ételekben előforduló két leggyakoribb tejsavbaktérium a Lactobacillus plantarum és a Lactobacillus paracasei). Az említett ételek mellett speciális táplálékokkal, illetve a patikákban kapható zacskózott, vagy kapszulázott tejsavbaktériumok (probiotikumok) fogyasztásával is előnyösen serkenthetjük a normális bélflóra kialakulását, vagy annak helyreállítását.

Az eredeti cikk a Journal of Allergy and Clinical Immunology című folyóiratban jelent meg.

A probiotikumok szerepe az egészség megőrzésében.

Most találtam egy érdekes cikket, közzé teszem:

A szervezet működése, az egészség fennmaradása és a vastagbél működése között szoros kapcsolat van. A káros bomlástermékeket termelő rothasztó baktériumok túlsúlya a bélben különféle betegségek kialakulásához vezethet: ide tartoznak a Candida által okozott gombafertőzés és más gyakran jelentkező bélfertőzések, a vastagbélrák, az irritábilis bélszindróma (IBS), a májkárosodás és az emelkedett koleszterinszint. Az említett betegségek hatására csökken a szervezet ellenállóképessége, fáradtság és emésztési panaszok jelentkeznek, illetve allergiás reakciók is kialakulhatnak. A bélben lévő hasznos baktériumok azonban képesek kivédeni ezeket a káros hatásokat.
Gyomor- és bélrendszerünkben többfajta mikroorganizmus található. A tápcsatornának ezen a szakaszán élő baktériumok száma eltérő: a gyomorban viszonylag kevés, majd a bélcsatornában lefelé haladva egyre nagyobb mennyiségben fordulnak elő, a vastagbélben például megközelítőleg 400-500 mikróbafaj (baktériumok, gombák) él. Egyes számítások szerint a baktériumok száma egy gramm béltartalomban eléri az egybilliót, a mikróbák össztömege pedig a felnőttek esetében nagyjából egy-másfél kilogramm .
Probiotikumok
A probiotikumok humánbarát vagy "jó" - nem mérgező hatású - baktériumok, melyek a vastagbélben fejtik ki pozitív hatásukat. A probiotikumok közé tartozó baktériumtörzsek közül a tejsavbaktériumok a legjelentősebbek és a legismertebbek: a tejsavbaktériumok közös jellemzője, hogy a tejcukorból tejsavat képeznek (erről kapták nevüket is, illetve ez alapján sorolják őket egy csoportba). A tejsavbaktériumok a bélflóra egyensúlyának fenntartásában játszanak fontos szerepet. A probiotikumok olyan anyagcseretermékeket termelnek, amelyek közvetlenül hatnak egészségünkre. A probiotikumok közé tartozó legismertebb és legfontosabb baktériumtörzsek a Lactobacillus, a Streptococcus és a Bifidobacterium.
Prebiotikumok
A prebiotikumok természetes tápanyagok, illetve a probiotikumok kizárólagos tápanyagai: egyszerű cukrokból felépülő úgynevezett oligoszacharidok, melyek emésztetlenül kerülnek a vastagbélbe, és segítik a hasznos baktériumok elszaporodását. A prebiotikumok tulajdonképpen vízben oldódó élelmi rostok, és számos élelmiszerben megtalálhatóak.
Szimbiotikumok
A szimbiotikumok a pro- és a prebiotikumok együttesét jelölik, amelyben összegződik a két baktériumok és a tápanyagok előnyös hatása.
A bélflóra és az immunrendszer működése
Szervezetünk immunanyagának megközelítőleg 70%-át a bélflóra termeli, ezért ennek károsodása veszélyezteti az immunrendszer optimális működését. A bélflóra optimális baktérium-összetételének, illetve egyensúlyának felborulását több tényező együttes vagy egyenkénti jelenléte okozhatja, például a hosszabban tartó antibiotikumos kezelés, az egyoldalú táplálkozás, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a stressz, az utazási izgalmak (utazók hasmenése), a kemoterápia, illetve a radiológiai kezelés.
A probiotikumokat tartalmazó élelmiszerek anyagcserében kifejtett hatása
A probiotikumok abban különböznek a közönséges tejsavbaktériumoktól, hogy károsodás nélkül jutnak le a tápcsatornán keresztül a vastagbélbe, és mindvégig ellenállnak a gyomorsav, az epesavak és az emésztőenzimek hatásának. A vastagbélbe kerülve elszaporodnak, majd megtapadnak a bélfalon, kifejtve előnyös hatásaikat.
A probiotikumok szerepet játszanak a bélflóra egyensúlyának fenntartásában, a fertőzések elleni védelemben, megakadályozzák a kórokozók elszaporodását, erősítve ezzel a szervezet ellenállóképességét. A vastagbélbe kerülő, még emésztetlen szénhidrátokat lebontják, valamint növelik a fehérjék, zsírok, ásványi anyagok és a vitaminok felhasználását. Csökkentik a koleszterinszintet és antioxidáns aktivitásuk révén gátolják a káros szabadgyökök képződését, ezen kívül vitaminokat (K- és B-vitaminok, folsav) termelnek. Segítik a megfelelő bélmozgást, megakadályozzák a székrekedés kialakulását, és védenek a fertőzést okozó baktériumok ellen, ezen kívül hozzájárulnak a májzsugorodás és a vastagbélrák megelőzéséhez. A probiotikumok gátolják az esetenként ártalmas baktériumok (pl. E. coli) elszaporodását is.
A károsodott bélflóra normál működésének visszaállítását probiotikumokat tartalmazó élelmiszerek fogyasztásával segíthetjük elő. A vastagbélben lévő hasznos baktériumok még nagyobb mennyiségben sem okoznak kárt a bélflórában, ezért a tejsavbaktériumokat tartalmazó étrend fogyasztása előnyös a szervezetünknek. Egy élelmiszer (például tejtermék) akkor probiotikumos, ha megfelelő mennyiségű - grammonként legalább 106 darab - probiotikumot tartalmaz és ez a szám a termék szavatosságának ideje alatt, illetve lejártáig sem változik. Probiotikomokat tartalmaznak a tejtermékek (érlelt sajtok, sajtkrémek, joghurt, savanyú tejszín és túrókészítmények, vajkrémek), húsáruk, italok, és általában a fermentált élelmiszerek. A prebiotikumok általában tejtartalmú élelmiszerekben, tésztafélékben és húsárukban találhatók. A leggyakrabban előforduló prebiotikumok (oligoszacharidok) például a frukto-oligoszacharidok, galakto-oligoszacharidok és a laktulóz. A szimbiotikumok főként tejtermékekben találhatóak meg.

Nógrádi Katalin dietetikus

A szemfáradtság okai és amit ellene tehetünk

A mai, sok esetben egyre fokozottabb teljesítményt igénylő világunkban szemünk is túlzott megerőltetésnek lehet kitéve: a gyakran éjszakába nyúló, számítógép előtt töltök órák száma - több más tényező mellett - könnyen a szem fáradásához, később pedig szemszárazsághoz vezethet. Mit tehetünk a szemfáradtság elkerülése, illetve a kialakult, kellemetlen tünetek kezelése érdekében?

Mitől fárad el a szemünk?
A szemfáradtság elsődleges okai között egyértelműen a modern életvitellel együtt járó tényezőket kell kiemelnünk: a szem túlterheltségének legfőbb előidézője a számítógépes munkavégzés, amelynek során gyakran sokkal többet kell egyhuzamban néznünk a monitor képernyőjét, mint amennyit szemünk még a kifáradás jelei nélkül is tolerálni képes. A számítógép monitorján nem ugyanúgy jelennek meg a betűk, mint egy nyomtatott lapon: tudatosan észre sem vesszük, de itt nem olyan kontrasztosak a színek, és a képpontokból összeálló betűk formája is kevésbé éles és határozott, mint nyomtatásban. A szem nem képes tartósan élesre állítani a monitoron nézett képet, az élesség megtartásához ezért rövid időközönként újra és újra fókuszálnia kell, ami állandó megterhelést jelent a szem belső izmainak. A szemfáradtság kialakulásában szerepet játszó másik fő tényező, hogy a képernyő előtt ülve hajlamosak vagyunk kevesebbet pislogni: ismert, hogy ha a szem megerőltetése nélkül a távolba meredünk, akkor átlagosan huszonkétszer pislogunk percenként. Olvasás közben ez az érték tízre, a monitor előtt ülve viszont mindössze nyolcra csökken, ami negatívan befolyásolhatja a szemfelszín természetes egyensúlyát. Ennek oka, hogy a szemfelszínt borító vékony folyadékréteg, a könnyfilm egyensúlya megbomlik.

A három rétegből felépülő könnyfilmet kívülről egy olajos réteg fedi: az ún. lipidréteg feladata a szem nedvesen tartása, a szemfelszín egyenletességének biztosítása, és emellett a vizes fázis párolgásának megakadályozása is. Ez alatt helyezkedik el a vizes könnyréteg, amelynek nagyjából 98%-a áll vízből, emellett ásványi anyagokat és különféle ionokat (pl. nátrium, kálium, klorid és hidrokarbonát) és különféle fehérjéket tartalmaz. A könnyréteg feladata a szaruhártya megfelelő nedvességének biztosítása és szemünk "tisztántartása", valamint a kórokozók elleni védekezés - ez utóbbi az immunglobulinoknak és a lizozim nevű anti-bakteriális enzimnek köszönhető. Legalul helyezkedik el az ún. mucinréteg, amely a szaruhártyát borítja, és rögzíti a felette elhelyezkedő két réteget a szem hámjához. A mucin feladata emellett a sima optikai felszín biztosítása is. Ha a könnyfilm épsége bármilyen okból megsérül, az a szemfáradtságot követően komolyabb problémát, ún. szemszárazságot is okozhat. A szemszárazság jellemző tünetei között szerepel a viszkető, szúró, égető vagy az ún. idegentest-érzés ("mintha homok ment volna a szemembe"), a homályos látás, a túlzott fényérzékenység, illetve a szem kivörösödése, ezért ezzel minél hamarabb érdemes orvoshoz fordulnunk

A szemfáradtság további okai
A túlzott számítógép-használaton kívül a szemfáradtság további lehetséges okai között szerepelnek az olyan - részben módosítható - életmódbeli tényezők, mint a túl sok TV-nézés (sötétben, megfelelő világítás nélkül), a hosszabb ideig tartó folyamatos autóvezetés, a túl száraz szobai levegő, a légkondicionált helységekben való egész napos tartózkodás, a légszennyezettség és a cigarettafüstös levegő, és a kontaktlencse-használat is okozhat szempanaszokat. A szemfáradtság elkerülését célzó tanácsok ezekben az esetekben természetesen meglehetősen egyszerűek (próbáljuk meg minél inkább elkerülni a kiváltó okokat), sajnos azonban vannak olyan tényezők is, amelyekkel szükségszerűen együtt kell élnünk: ilyen a légszennyezettség, vagy ha a munkahelyünkön légkondicionált irodában kell dolgoznunk. A szemfáradtság a fentiektől eltérő okokból is kialakulhat, például ha valakinél nem termelődik elegendő mennyiségű könny: az instabil állapotú könnyfilm ilyenkor nem teszi elég nedvessé a szaruhártyát, ami amellett, hogy folyamatosan kellemetlen érzést okoz, átmenetileg a látás minőségét is ronthatja. Bármely okból alakult is ki a szemfáradtság, ha hosszabb időn át is fennállnak a panaszok, érdemes felkeresnünk háziorvosunkat vagy egy szemész szakorvost, aki javasolhatja számunkra a megfelelő szemcseppet.

Mit tehetünk a szemfáradtság megelőzése érdekében?
Amennyiben hosszabb - egész napos, vagy akár éjszakai műszakban történő - számítógépes munkavégzéssel járó szakmában dolgozunk, asztalunkon érdemes a monitort úgy elhelyezni, hogy az pont szemben legyen velünk, tőlünk nagyjából 50-70 cm távolságra (ez függ a monitor méretétől is), és közepe az egyenes előre nézés vonala alatt 10-20 cm-rel legyen, mert így enyhén lefelé kell nézni. Fontos a monitor típusa is: a modern folyadékkristályos (lcd) képernyők sokkal előnyösebbek, mint a régebbi, katódsugárcsöves (crt) típusok. A fényviszonyok beállításánál az a legideálisabb, ha a monitor fényerejénél gyengébb általános megvilágítást alkalmazunk, kiegészítve egy asztali lámpával, ami csak a billentyűzetet és a nyomtatott anyagot világítja meg, a monitort és a szemet viszont nem. Törekedni kell a feleslegesen nagy külső és belső világítás kiküszöbölésére is, amit függöny vagy redőny használatával, és a belső világítás lehetőség szerinti csökkentésével lehet elérni. A legjobb, ha az ablak oldalra esik tőlünk, és nem szemben vagy háttal ülünk neki, mert a túl erős fény fárasztja a szemet, rontja a koncentrációt, és zavaró fényvisszaverődéseket, tükröződéseket hozhat létre. A monitort érdemes tükröződés elleni szűrővel vagy ernyővel is ellátni, és hasznos lehet a számítógépes szemüvegeken található ún. antireflex bevonat is.

Néhány egyszerű gyakorlat szintén sokat segíthet a szem elfáradásának és kiszáradásának megelőzésében: a szemfáradságot rendszeres, tudatos pislogással lehet a legjobban megakadályozni. Fél óránként végezzünk 10 nagyon lassú szemlehunyást, zárt szemhéjunk mögött lassan körözzünk a szemünkkel, és a fókuszálásban közreműködő szemizmok nyújtására egy percig nézzünk egy távoli tárgyat, vagy tíz másodpercenként váltogassuk a közelre és a távolra nézést. Végül a legfontosabb, hogy feltétlenül tartsunk időnként egy-egy rövidebb szünetet: álljunk fel és járkáljunk egy keveset, miközben szemünk is egy kis pihenéshez juthat.

Az Amerikai Rákkutató Társaság legújabb eredményei

A rákbetegségek egyharmada életmódunk gyökeres megváltoztatásával elkerülhető lenne.

Az életstílus- és életmódváltásra vonatkozó tanácsok nagy része bárki számára hasznos lehet a daganatos betegségek megelőzése érdekében; a tanácsok betartásával pedig nem csak a rákos, de más - főként a szív- és érrendszeri - betegségek kockázata is jelentősen csökkenthető.

Szokjunk le a cigarettáról
Az összes szakember egyetért abban, hogy a rákmegelőzés elsődleges és legfontosabb lépése a dohányzás minden formájáról való leszokás. Az iparilag fejlett országokban és Magyarországon a halálos kimenetelű rákos megbetegedések mintegy harmadáért, a tüdőrákos megbetegedéseknek pedig legalább 85-90%-áért a dohányzás a felelős. A pipások, szivarosok körében a tüdőrák kialakulásának kockázata ugyan kisebb, mint a cigarettázók között, de jelentősen nagyobb, mint a nemdohányzók körében. A dohányzás abbahagyása után tíz-tizenöt évvel a volt dohányosoknál a tüdőrák kialakulásának kockázata oly mértékben csökken, hogy gyakorlatilag alig magasabb a nemdohányzóknál észlelt kockázat szintjénél, vagyis sohasem késő elkezdeni áttérni a füstmentes életmódra.

Alkohol
A következő életmódbeli rákellenes tényező lehet a mértéktelen és rendszeres alkoholfogyasztás csökkentése. Az alkohol egészségkárosító hatása, így a rákos megbetegedések előfordulásának gyakoriságára kifejtett hatása a tévhitekkel ellentétben független attól, hogy azt milyen formában (bor, sör, röviditalok) fogyasztjuk.
A szeszes italok elsősorban azon szövetekre fejtenek ki rákkeltő hatást, amelyekkel a fogyasztás során közvetlen érintkezésbe kerülnek: ilyen a szájüreg, a garat és a felső légutak nyálkahártyája. A mértéktelen alkoholfogyasztás súlyosan érinti továbbá a májat, ahol az alkohol lebontása, anyagcseréje és feldolgozása történik. A szeszes italok a nyálkahártyák sejtjeit irritálva érzékenyebbé teszik azokat a más forrásokból - például a dohányzásból - származó rákkeltő anyagokkal szemben, együttes hatásuk emiatt könnyebben elősegítheti a daganatképződést.